A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. Ferenc király Ferdinánd trónörököshöz végrendeletszerű levelet intézett. Meghagyta neki, hogy folytassa az 1780 óta hozott azon törvényeknek a revízióját, amelyek az egyház tanaival, alkotmányával, fegyelmével, főképpen pedig a trienti zsinattal ellenkeznek. Tanácsadókként Klemens L. W. Metternich herceget és Wagner püspököt, az udvari plébánost nevezte meg. | Kopácsy József püspök tanítóképzőt állított föl Veszprémben. | Scitovszky János rozsnyói megyéspüspök levele XVI. Gergely pápához. Kérte: székesegyháza számára valamelyik római katakombából küldje el az egyik szent vértanú ereklyéjét. Indoklásában fölhozta az ország szomorú vallási állapotát, értvén ez alatt a protestantizmus térhódítását. → 1835. március 28. | Horváth János székesfehérvári megyéspüspök Lovasberényben fölszentelte az új római katolikus templomot. | Salamon József iskolai tanácsos Kolozsvárott megindította az Erdélyi Prédikátori Tárt, amelynek kilenc kötete jelent meg, az utolsó 1839-ben. (Ugyanezen cím alatt Szász Gerő református lelkész 1871–1873, illetve 1887–1891 között összesen hat kötetet szerkesztett.) | Róka József makói esperes- plébános fölszentelte az új szeged-rókusi templomot. | Pest vármegye közgyűlése kimondta, hogy az 1606. évi bécsi és az 1645. évi linzi békekötésekkel ellentétes vallási parancsok végrehajtásához nem nyújt segédkezet. | Bihar vármegye közgyűlése kimondta, hogy ezentúl nem nyújt segítséget a protestáns vallásra áttérni szándékozók katolikus vallásoktatásra való kényszerítéséhez. | Az alsótábla levette napirendjéről a vallásügyi törvényjavaslatot. | A dunántúli evangélikus és református egyházkerületek kiküldöttei Nagygeresden Kis János és Tóth Ferenc püspökök vezetése alatt egyezséget kötöttek, amely szabályozta a mindkét protestáns felekezetűektől vegyesen lakott helységekben mind a hívek, mind a lelkészek viszonyát. (1900-ban egy általános érvényű egyezség folytán e megállapodás érvényét vesztette.) |