Az országgyűlés alsótáblájának ülésén Temes vármegye követe javasolta, hogy a türelmi adó megszüntetésével a zsidókat ruházzák föl polgári jogokkal.

A közös megegyezés érdekében az alsótábla részéről 8, a felsőről 7 üzenetváltás történt a vallásügyi törvényjavaslat tárgyában. A reverzálisokra vonatkozólag a rendek Lonovics és káptalantársai kivételével azt hangoztatták, hogy azok a törvénybe ütköznek, tehát töröltessenek el. A vegyes házasságból származó gyermekek vallására nézve az volt a kívánság, hogy 18 éves korukig az apjuk vallását kövessék, utána szabadon változtathatnak. Ezzel szemben a főrendek tagadták, hogy a reverzálisok törvénybe ütköznek, ezért azokat a múltra nézve érvényesnek mondták ki, de a béke kedvéért nem bánták, ha a kötelező erejük a jövőben megszűnik. – A vegyes vallású szülők gyermekeire nézve fenntartották az 1791:XXVI. tc. 15. §-át, vagyis ha az apa katolikus, valamennyi születendő gyermeke azzá lesz, ha pedig az anya, a nem követi a nem vallását. – A főrendek nem voltak hajlandóak minden korlátozás nélkül az áttérést megengedni, azt a király engedélyéhez kötötték. – Elfogadták azt a javaslatot, hogy csábítás címén ne lehessen megbüntetni azon evangélikus lelkészeket, akik megengedik a más vallásúaknak templomaik látogatását. Kimondták újra, hogy a protestáns felekezetűek szabadon állíthatnak iskolákat, s az 1791:XXVI. tc. értelmében konzisztóriumokat is szervezhetnek. Elfogadták a főrendek, hogy a protestáns iskolák és egyházak aránylagosan szintén részesüljenek közsegélyben, hogy a hivatalok betöltésénél ne a vallás, hanem a rátermettség legyen a döntő tényező, továbbá a letelepedés és az egyes mesterségek űzése ne legyen vallási hovatartozáshoz kötve. Ezt az előnyt a katolikusok is élvezhették a protestáns településeken. – A patronátusi és a dézsmajog érinthetetlenségének a fenntartása mellett kimondták, hogy az üres jobbágytelekbe költözködő protestánsok nem tartoznak a katolikus lelkésznek járandóságot fizetni. A horvát rendek már az alsótáblán elutasították, hogy a protestánsok Horvátországban megtelepedhessenek és szabad birtoklási jogot kaphassanak. A katolikusok soknak, a protestánsok kevésnek tartották az elért eredményeket.

Az országgyűlés felsőtáblája elé került a valláspolitikai vita. 12 tagú bizottságot választottak a törvénytervezet tanulmányozására s oly módon való átalakítására, hogy az ne sértse a katolikusok jogait, s lehetőleg eleget tegyen a protestánsok kívánalmainak is. (A 12 főből csupán kettő volt nem katolikus...) A bizottság egyik elgondolása volt, hogy az ügy nem az országgyűlés, hanem az apostoli király elé tartozik. Az alsótábla tervezetét elvetették, csupán a reverzálisok megszüntetését fogadták el.

Folytatódott a protestáns vallási sérelmek orvoslását célzó törvényjavaslat országgyűlési vitája. Tagen János váradi nagyprépost önként távozott az ülésről, ami fölmentette a rágalmazás vádja alól, később a király c. püspökké nevezte ki. József nádor rávette az alsótábla papi követeit, hogy ezután személy szerint ne vegyenek részt a valláspolitikai vitában, hanem bízzák meg ezzel Lonovics József egri kanonokot. Lonovics 5 hónapon keresztül védte a katolikus álláspontot a liberális nézetekkel szemben.

Beöthy Ödön sikeresen védte meg Lonovics József egri kanonok és társai ellen a bizottság törvényjavaslatát: konkrét példával döbbentette rá a hallgatóságot, hogy a vallásváltoztatás esetén előírt hathetes hitoktatás körül visszaélések történtek. (Egy 70 esztendős aggastyán Biharban meghalt, mielőtt áttérhetett volna, mert a hathetes oktatás éveken át tartó megszakításokkal nem fejeződött be. Ennek következtében házasságot sem köthetett, ágyasságban élt, végül nem részesülhetett egyházi temetésben. Tagen János váradi nagyprépost tagadta az eset valódiságát, de hozzászólása csak olaj volt a tűzre.) Mérey Sándor, az alsótábla elnöke, hogy a további botrányt elkerülje, feloszlatta az ülést.

A protestánsok vallási sérelmeit orvosló törvénytervezet az országgyűlés elé került. A törvényjavaslatot ellenző káptalani küldöttek mellé felsorakoztak Horvátország, Szepes, Esztergom, Pozsega és néhány szabad királyi város követei, Mérey Sándor personalis, az alsótábla elnöke. A leghatásosabb beszédet Lonovics József egri kanonok (későbbi csanádi püspök, egri, majd kalocsai érsek) tartotta.

Ostini bécsi nuncius jelentése szerint a magyar országgyűlés liberális követei már előhozakodtak a katolicizmust megrövidítő indítványaikkal.

Az országgyűlés alsótáblájának kerületi ülése törvényjavaslatot dolgozott ki vallásügyben. Ebben javasolták a katolikus vallásról áttérni akarók kötelező vallásoktatásának eltörlését, a vegyes házasságokban született gyermekek katolikus hitben való neveléséről adandó kötelező reverzális megszüntetését. A felsőtábla nem volt hajlandó a javaslatot tárgyalni. → július 10.

Az alsótábla által a protestánsok vallási sérelmeiről törvénytervezet készítésével megbízott bizottság javaslata a kerületi ülés elé került: mondassék ki minden törvényesen bevett vallás azonossága és viszonossága, legyen szabad bármely vallás változtatása, töröljék el a hatheti oktatást és a vegyes házasságok kötésénél a reverzálist, s ezek érvényüket visszamenőleg 1792-ig veszítsék el; szüntessék meg az 1790–91. évi országgyűlésen hozott törvény azon pontja, amely gátolja a protestánsok lakhatási és birtoklási jogát Horvát- és Tótországban; a protestáns ifjúság szabadon látogathassa a külföld bármely egyetemét; a katolikus szülők tetszésük szerint neveltethessék gyermekeiket protestáns iskolában vagy protestáns tanítók és nevelők által; a katonaságnál protestáns tábori lelkészeket is alkalmazzanak; a protestánsokat ne kényszeríthesse senki a katolikus ünnepek megtartására stb. A kerületi ülés általános helyesléssel fogadta a javaslatokat. (Kölcsey naplójába a következőképp jegyezte föl a történéseket: „Mikor a linzi békét és a bécsi szerződést még vérrel kellett kiküzdeni, ki merte volna jövendölni, hogy 1833-ban a magyarországi gyűlésen a Luther és Kalvin fiai hallgatva nézik, míg a Pázmán hitének sorsosi érettük egymással vetekedve szólanak.”)

Az országgyűlés alsótábláján Beöthy Ödön, Bihar vármegye katolikus vallású követe meglepetésszerűen, az urbárium tárgyalása közben azt indítványozta, hogy küldjenek ki egy bizottságot, amely törvényjavaslatot készítene a protestánsok 1830-ból ismert sérelmeinek orvoslására. Az indítványt a rendek, a káptalani követeket kivéve, elfogadták, a bizottságot megválasztották.