A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A bencések hittudományi főiskolát nyitottak Bakonybélben. (Az intézmény 1848-ban Pannonhalmára került.) | Egyesítették az evangélikus egyház egyetemes felügyelői tisztségét az egyetemes iskolai felügyelői funkcióval. Ettől kezdve a lutheránus egyház élén az egyházi és iskolai felügyelő áll. | XVI. Gergely pápa a Mirari vos kezdetű enciklikájában megfogalmazta pápaságának programját. A vallással és az egyházhoz tartozással összeférhetetlennek nyilvánított minden olyan törekvést, amely tudomásul vette a társadalmi és politikai változásokat, megbékélt a polgári mozgalmakkal. A körlevél a hitbeli eltéréseket, a lelkiismereti és vallásszabadságot, az egyházi és világi hatalomnak való engedetlenséget, az állam és az egyház szétválasztásának tanát, valamint a „veszedelmes társaságokat” (liberálisok, szabadkőművesek, szocialisták, kommunisták) heretikusoknak nyilvánította. | Br. Szepessy Ignác pécsi megyéspüspök 167 ezer Ft költséggel megalapította a jogakadémiát és az egyházmegyei nyomdát. | Meghalt Rudnay Sándor esztergomi érsek. (Az érseki széket 1838-ig nem töltötték be.) | Ünnepélyesen elhelyezték a Pyrker László egri érsek által építtetett egri székesegyház alapkövét. A terveket Hild József készítette. → 1837. május 7. | Bartolomeo Alberto Cappellari bíboros, a pápai missziók élén álló Propaganda Fide kongregáció prefektusa személyében a konklávé megválasztotta az új pápát, aki a XVI. Gergely nevet vette föl. | Fényes Elek statisztikai adatai szerint Magyarország területén a 8 671 727 összlakosságból 202 876 zsidó élt (2,34%). | Hám János szatmári püspök székhelyén letelepítette az irgalmas rendet, és megkezdte számára a kórház építését. | I. Ferenc király szentesítette az 1830. évi törvényeket. Az 1830:VII. törvénycikk A magyar ezredekbe sorozandó újoncokban fölajánlott segedelemről. 4. §: a megajánlott újoncok sorába zsidók is vétessenek föl, kiknek számát a népesség aránya szerint az illető törvényhatóság határozza meg. Az 1830:XIII. törvénycikk A pannonhalmi főapát azon kötelezettségéről, hogy pap nemesi telkeket adományozzon. |