A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Nagy Lajos (Ludovicus Nagy) adatai alapján végzett mai számítások szerint az ország lakossága (Erdélyt, Horvátországot és a Határőrvidéket nem számítva) 9 801 255 fő. A lakosság vallásilag a következőképp oszlott meg: latin és görög szertartású római katolikus 60,37%, ortodox 11,56%, református és evangélikus 25,69%, zsidó 2,28%. | XII. Leó pápa a nyilvános konzisztóriumban is kihirdette Rudnay Sándor esztergomi érsek (I. Ferenc király neheztelése miatt a vártnál évekkel későbbi) bíborosi kinevezését. | Megnyílt az egri római katolikus tanítóképző intézet. | Királyi leirat jóváhagyta Pyrker László egri érsek szándékát magyar nyelvű tanítóképző intézet alapítására. → december 2. | Életének 89. évében Budán elhunyt Dionysziosz Popovics (Popovics Dénes), akit a konstantinápolyi pátriárka 1785-ben belgrádi, 1790-ben budai püspökké nevezett ki. (A Szerbiai Ortodox Egyház ekkor a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátusnak volt alárendelve.) Az ő püspöksége alatt épült a hazai görög templomok és iskolák többsége. | Az országban 130 plébániai és kápláni állás üresen állt. | A nyíri esperesi kerület egyházközségeit (Lugos, Fábiánháza, Vasvári, Ders, Császári, Hodász, Parasznya és Penészlek) visszacsatolták a munkácsi görög katolikus egyházmegyéhez. Helyettük a nagyváradi görög katolikus egyházmegye kilenc más egyházközséget kapott. (Érkenéz, Szentgyörgyábrány, Nyíradony, Csegöld, Pete, Busák, Aranyos-Mező, Nagy-Bozita és Szaszár.) | I. Ferenc király szentesítette az 1827. évi törvényeket. Az 1827:XXI. törvénycikk Az érseki széknek s egyszersmind az esztergomi egyház főkáptalanjának alapítása helyére leendő visszaviteléről. (Rudnay Sándor hercegprímás által Esztergomba történt visszahelyezés becikkelyezése.) Az 1827:XXVI. törvénycikke A székesfehérvári káptalan közhitelűségéről. (Az 1777-ben szervezett székesfehérvári püspökség melletti káptalannak megadta a hiteleshelyi működés jogát.) Az 1827:XXVIII. törvénycikk Az egyházi anyakönyveknek másodpéldányban a törvényhatóság levéltárába helyezéséről s ott leendő őrzéséről rendelkezett. | XII. Leó pápa bullájával Pyrker László volt velencei pátriárkának az „egri pátriárka érsek” címet adományozta. | Alsózsolcán a tiszai evangélikus és a tiszáninneni református egyházkerület küldöttei közös tanácskozáson állapították meg a két egyház lelkészeinek a másik felekezetű hívőktől követelhető járandóságának irányelveit. → 1830. május 6. |