A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Mivel a király ellenezte, XII. Leó pápa titkos konzisztóriumon in petto bíborosnak nevezte ki Rudnay Sándor hercegprímást. | I. Ferenc király aláírta az 1822. évi katolikus nemzeti zsinat rezolúcióit. | Királyi rendelet megtiltotta a katolikus szülőknek, hogy protestáns nevelőt és tanítót alkalmazzanak. | Az országgyűlésen napirendre került az egyházi javak megadóztatásának sérelme. A kerületi ülésen Kolozsváry Sándor veszprémi káptalani követ nehezményezte I. Ferenc király egyik leiratát, amely fenyegetőleg kötelezte a veszprémi káptalant arra, hogy a várerődítési adóját visszamenőleg, 1814. január 1-jéig fizesse meg. Fölszólalását támogatta gr. Schmidegg Ferenc zempléni követ, aki védelmébe vette a magyarországi klérus adómentességét. Jordánszky Elek esztergomi kanonok a kánonokból és a hazai törvényekből levezette, hogy a várerődítési adó jogosulatlan. (III. Károly király [1711–1740] kérte XI. Kelemen pápától, hogy a várak helyreállítási munkálatai miatt engedje meg öt évre birodalmának papságát megadóztatni a jelzett célra. A pápa nem ellenezte, sőt újabb öt évre meghosszabbította. Felsőbüki Nagy Pál kétségbe vonta a római pápa jogát, hogy a törvények ellenére a papságot adóra kötelezze. Hozzászólása újabb vitákat váltott ki, amelyek a pápai eljárás jogosságát elemezték.) | I. Ferenc levele Pozsonyból XII. Leó pápának. (Hálás lélekkel fogadja a szentév kiterjesztését, „benső meggyőződésünk, hogy egyedül a vallás a legszilárdabb alapja az országok és népek békéjének és boldogságának”.) | Ostini internuncius Pozsonyban tartózkodott Karolina Auguszta, I. Ferenc király feleségének magyar királynévá koronázása alkalmából. | XII. Leó pápa a szentévet 1826-ra kiterjesztette Rómán kívül az egész földkerekségre. | Elhunyt Fábián József református lelkész, gazdasági író. | XII. Leó pápa bullában szólította föl a keresztény országok püspökeit, hogy járuljanak hozzá a leégett 4. századi S. Paolo fuori le mura-bazilika újjáépítéséhez. Valamennyi magyar egyházmegye hozzájárult az újjáépítéshez. Rudnay Sándor esztergomi érsek 2376 Ft 32 krajcárt, Bőle András szombathelyi megyéspüspök 1303 Ft 39,5 krajcárt küldött Rómába. | XII. Leó pápa 1825-re Rómába meghirdette a 25 évenként szokásos szentévet. |