A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A bíborosok többsége gr. Annibale della Genga spoletói bíborost, római vikáriust választotta meg pápának, aki a XII. Leó nevet vette föl. | Elhunyt VII. Pius pápa. | Miután lebontották a Mária Terézia királynő által épített esztergomi bazilikát, a benne lévő különálló Bakócz-kápolnát szétszedték, a köveket megszámozva tárolták, az új bazilika fölépítéséig. → 1869. november 1. | VII. Pius pápa I. Ferenc király kérésére, Pócsy Elek munkácsi görög katolikus püspök beleegyezésével kiadott Imposita personarum bullájával a szatmári főesperességet a munkácsi egyházmegyétől a nagyváradi görög katolikus egyházmegyéhez csatolta. (A szatmári főesperességhez hat esperesi kerület: a szatmári, nagykárolyi, nyíri, bükkaljai, erdődi és az erdőszádai esperesség, ezen belül 72 paróchia tartozott.) → 1827. augusztus 28. | Rudnay Sándor esztergomi érsek fölállította a rókusi és a ferencvárosi plébániákat. | A pozsonyi nemzeti zsinat megtárgyalta a valláserkölcsi élet helyreállításának módozatait. A papsággal szemben magasabb követelményeket támaszt; a királytól kéri: a cenzúra szigorítását, a könyvkereskedők erkölcstelen könyveinek lefoglalását, külföldi nevelő alkalmazásának megtiltását; ahol nincs templom, ott missziókat kell tartani; a hivatalok vasár- és ünnepnapokon szüneteljenek; házasságtörőket, vallásgúnyolókat büntessék meg, a püspökök alkalmazhassák az egyházi fenyítéket; az iskolák számát gyarapítani kell; a színházakat felügyelet alá kell helyezni, a vándorszínészetet meg kell szüntetni; katolikus cseléd ne szolgálhasson protestánsnál vagy zsidónál; az anyák kötelesek gyermekeiket vallásosan nevelni; a naptárt egységesíteni kell. – Rudnay Sándor hercegprímás bezárta a nemzeti zsinatot. Határozatainak kihirdetéséhez a király nem járult hozzá. | A pozsonyi nemzeti zsinat nem szavazta meg a királytól kívánt pénzalap létesítését arra a célra, hogy abból a kiválóbb képességű papokat a bécsi Augusztineumban neveljék. Indoklásul azt hozta föl, hogy az ott töltött idő alatt a fiatal papok megszokják a nagyvárosi életet, szórakozásokat, s ha vidéki szolgálatba kerülnek, elégedetlenkednek. – A szerzetesrendekkel kapcsolatos kérdésekben a zsinat kimondta: határozatai csak a pápa jóváhagyásával érvényesek; a rendek szabad érintkezése a külföldön, főleg Rómában élő generálisaikkal továbbra is tilos, a bencések, a ciszterciek és a premontreiek új szabályzatot kapnak; megszüntette a tanító rendeknek kórusokban való zsolozmázási kötelezettségét; kimondta, hogy az irgalmas rend magyar házai királyi engedéllyel kiválhatnak az osztrák provinciából és önálló magyar tartományt alkothatnak; kérik a királyt, hogy telepítse vissza a Jézus Társaságát Magyarországra. – Elfogadták a teológiai tanulmányok rendszerét. – A zsinat megerősítette az átdolgozott egyházbíráskodási elaborátumot. | A pozsonyi nemzeti zsinat elfogadta a Káldy-féle Biblia régi fordítását; változás csak az elavult szavak, sajtó- és helyesírási hibák terén történt. | A pozsonyi nemzeti zsinat plenáris ülése átdolgozásra visszaküldte az egyházi bíróságokról szóló tervezetet, mert az bővelkedett a kormányrendeletekben és egyházi jellegét elveszítette. (A vegyes házasság terén engedményeket biztosított a protestánsok részére.) | A pozsonyi nemzeti zsinat 2. bizottsága beterjesztette javaslatát a Káldy-féle Biblia fordításáról. A zsinati atyák véleménye akörül oszlott meg,hogy új fordítást kell-e készíteni, vagy a már két évszázados használattal szentesített szöveget változatlanul kinyomtatni. → szeptember 29. |