A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Királyi rendelet alapján Pesten összeült a generális konvent, a magyarországi református egyházak egyetemes gyűlése. Az első ülésszak március 24-ig, a második 1821. október 1–4. között Debrecenben, a harmadik 1822. február 20–22-én ismét Pesten volt. (Az 1791. évi kánonok királyi jóváhagyásának elmaradásából fakadó gondokat igyekezett megoldani.) Főbb határozatai: a szilágysági egyházakat Erdélynek engedte át; az egyháznak annyi szavazata van, ahány lelkésze; a tiszántúli egyházmegyéket újra beosztotta. | I. Ferenc király Troppauban rendeletet adott ki, amelyben dicsérőleg emlékezett a hercegprímás elhatározásáról (Esztergom újbóli székhellyé tétele), és fölszólította a főnemességet, hogy anyagilag is támogassák a tervet. Őmaga a várhegyet átengedte építkezés céljára. | Leardi bécsi nuncius jelentette a vatikáni államtitkárságnak, hogy Rudnay Sándor esztergomi érsek nemzeti zsinat elrendelését kérte a királytól. | Rudnay Sándor esztergomi érsek felszólította káptalanját, hogy Nagyszombatról, ahol az 1543 óta működött, költözzön vissza Esztergomba, mivel a nagyszombati Szent Miklós-templomot ettől kezdve megfosztja főszékesegyházi jellegétől, és ezzel ideiglenesen a jezsuiták volt templomát (ma esztergom-vízivárosi plébániatemplom) ruházza fel. | Pyrker László szepesi megyéspüspököt I. Ferenc király, osztrák császár velencei pátriárkává nevezte ki. | A 4723. kancelláriai számú királyi rendelet a főpapi javadalmak megterhelése tárgyában. | I. Ferenc király Rudnay Sándor erdélyi püspököt nevezte ki esztergomi érsekké. (Tisztségét haláláig, 1831. szeptember 13-ig viselte. Ezt követően 1838-ig nem volt betöltve az érseki szék.) | I. Ferenc osztrák császár és magyar király Rómában tartózkodott, többször találkozott VII. Pius pápával anélkül, hogy országai egyházpolitikai kérdéseit szóba hozta volna. Róma azt várta a látogatástól, hogy a császár kilátásba helyezi a jozefinista egyházpolitikai gyakorlat hatálytalanítását. A pápa csalódott reményeiben. | Életének 57. évében Pesten elhunyt br. Perényi Károly esztergomi kanonok, bosoni és tiberiási c. püspök, a hétszemélyes tábla tagja. | I. Ferenc király rendelete értelmében Somogyi Lipót szombathelyi, Kurbély György veszprémi és Vurum József székesfehérvári megyéspüspökök dolgozzák át az összes szerzetesrendek szabályait, szükség esetén újat alkotva. Irányelvként előírta, hogy a szerzetesrendek szakítsák meg külföldi elöljáróságaikkal a kapcsolatot; megszüntetik az exemptiót (tehát teljes püspöki alárendeltségbe kerülnek). A püspökök javasolták a királynak, hogy a kérdést nemzeti zsinat elé utalják. (A nemzeti zsinatot 1822-ben hívták össze.) |