A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Prédikátori Tárház későbbi felújításaként 4 kötetben megjelent a Lelkipásztori Tárház Fábián József református esperes szerkesztésében. | VII. Pius pápa Relata semper kezdetű bullájával kanonizálta az eperjesi egyházmegye alapítását. Az új egyházmegyét az esztergomi metropóliába osztotta be az 5 főesperesi és 17 esperesi kerületbe tagolt 193 paróchiával és 148 987 hívővel. | I. Ferenc elrendelte Szent István király országos ünnepét. | I. Ferenc király 6481. számú rendelete szerint a szabad királyi városok kegyúri plébániáinak betöltésénél csak a katolikus lakosok vehetnek részt a jelölésben, s a jelöltek közül nevezte ki az illetékes megyéspüspök a plébánost. | A Szentszék jóváhagyta I. Ferenc 1816. évi intézkedését: az eperjesi egyházmegye kihasítását a munkácsi püspökségből. → szeptember 22. | Az evangélikus egyház megünnepelte a reformáció 300. évfordulóját. (A református egyházkerületek viszont külön-külön, eltérő időpontokban tartották ünnepélyeiket.) | A Helytartótanács 28 706. számú rendelete a káptalanok működéséről. (A káptalanok működését be kellett jelenteni az illetékes püspöknek; a káptalanok határozatai, az elöljárók megválasztása csak akkor érvényes, ha azt a megyéspüspök megerősítette és a Helytartótanácsnak bejelentette.) | A Helytartótanács 25 689. szám alatt új, általános utasítást adott ki a szerzetesrendekre. (A növendékek 21. életévük után csak akkor engedhetők ünnepélyes fogadalomtételre, ha a beöltözés napjától megszakítás nélkül a rendben töltöttek három esztendőt.) | I. Ferenc király engedélyezte, hogy a protestánsok megünnepeljék a reformáció 300. évfordulóját. (Luther 1517. október 31-én tűzte ki 95 tételét a wittenbergi templom kapujára.) | Meghalt gr. Kollonich László kalocsai érsek. (Az érseki széket 1821-ig nem töltötték be.) |