A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Balogh Péter és gr. Teleki József, az evangélikus, illetve a református egyház főgondnokai magánkihallgatáson jelentek meg I. Ferenc király előtt, s előadták a protestánsok sérelmeit. (A király kijelentette: a magyarországi protestánsokra neheztel, mivel a római katolikusokat üldözik.) | Bécsben megnyílt az esztergomi érsekség tulajdonában álló Augusztineum, melynek célja udvarképes és engedelmes papság nevelése. Egyházi főhatósága az esztergomi érsek. | A jászói premontrei konvent folyamodványt intézett a királyhoz, hogy engedélyezze: szabadon választhassanak 3 jelöltet, akik közül a király kinevezné a prépostot. | Elhelyezték a pesti Kálvin téri református templom alapkövét. | I. Ferenc király kinevezte az eperjesi görög katolikus egyházmegye első püspökét: Tarkovics Gergely munkácsi vikáriust. | A munkácsi egyházmegye fölosztásával I. Ferenc király fölállította az eperjesi görög katolikus egyházmegyét. → 1818. február 6. | A magyar nyelvű lutheránusok részére 2000 példány Károli-féle Bibliát rendelt Amszterdamból a pozsonyi Biblia-társulat. | Megjelent Kis János evangélikus szuperintendens A vallástalanságról írt munkája, amelyben a vallásosság nagymérvű csökkenését állapította meg, s annak okát a gondolkozás szabadságából levezetett erkölcsi romlásban látta. | Megalapították az irgalmas rend budai kórházát. | A Helytartótanács 24 792. számú, a kancellária 10 616. szám alatt kelt rendelete a kongruáról. (A helyettesítő plébános, ha más plébániának nem lelkésze, s más javadalma nincs, akkor az üresedésben lévő plébánia összes helyi jövedelmét és kongruáját megkapja. Ha másutt lelkész, akkor a helyettesített plébánia kongruájának fele illette meg. Ha a segédlelkész valamely plébánia összes helyi és kongruajövedelmének élvezetébe lép, attól a naptól nem jogosult a kápláni kongruára.) → 1896. február 16. |