A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  VII. Pius pápa Sollicitudo omnium kezdetű bullájával visszaállította az 1773-ban XIV. Kelemen pápa által feloszlatott jezsuita rendet. | Apáti címeit megtartva, Patschkauban elhunyt Gloger Konstantin, az utolsó heinrichaui–zirci ciszterci apát. → augusztus 19. | Napóleon fogságából visszatért Rómába VII. Pius pápa, kíséretül I. Ferenc király Horváth János huszárkapitány vezetésével a Radeczky-ezredet rendelte mellé. A kíséret még két hónapon át testőrként őrizte a pápát. Hálából Horváth kapitányt a pápa a Krisztus-rend és a Szent György-rend lovagjává ütötte, az ezrednek pedig egy általa megáldott zászlót adott ajándékba, melynek stilizálása arra a kettős viszonyra utalt, ami Magyarország és az Apostoli Szentszék között fennállt: a zászlót egyik felén a császári sas Ausztria címerével, a másikon pedig Szűz Mária képe, mint Magyarország patrónájáé, s rajta volt a magyar címer, melyet Róma géniusza tartott, és a tiara, amit viszont a magyar géniusz emelt magasba. A hímzett latin szöveg magyarul: „Magyarország Védasszonya kíséré Piust haza, Boldog Róma ilyen oltalom karjaiban.” | A Helytartótanács 132. számú rendelete megtiltotta a protestáns predikánsoknak a plébános, a szuperintendenseknek a püspök cím viselését. | Pozsonyban lutheránus Biblia-társulat alakult a Károli-féle Biblia terjesztésére. | A Helytartótanács 30 277. számú rendelete meghagyta, hogy a protestánsokat a törvényben említett „evangélikusok” névvel kell nevezni. (A katolikusok még sokáig az eretnek kifejezést használták.) | Meghalt Diószegi Sámuel református esperes, egyházkerületi főjegyző, kiváló botanikus. | A Helytartótanács a zirci ciszterci apátságra bízta a székesfehérvári és a pécsi gimnáziumok vezetését. | A Helytartótanács elrendelte: az összes kolduló rend készítsen bevallást az 1813. január 1-jei állapotról. | Megnyílt a szepesi római katolikus papi szeminárium. |