Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Helytartótanácsi rendelet a főpapi és alsópapi hagyatékok általános szabályozásáról. (E tárgyban a királyi rendelet 1812. július 31-én kelt 8286. szám alatt.)

10 235. szám alatt királyi rendelet a kikölcsönzött alapítványi tőkék biztosítása tárgyában. (Ugyanerről 1812. november 27-én a 13 504. számú királyi rendelet.)

I. Ferenc király zirci apáttá s egyidejűleg a pilis–pásztói egyesített ciszterci apátság élére Dréta Antal zirci perjelt nevezte ki. Drétát felszólította, hogy dolgozza ki az apátságok teljes egyesítését. → 1814. augusztus 19.

Budán megjelent Fejér György egyetemi tanár Institutiones Theologicae Dogmaticae című hétkötetes munkája. A mű magán viselte a jozefinista, febronianista és janzenista irányzat bélyegét. (Ezért az esztergomi ordinariatus jóváhagyását csak azzal a feltétellel kapta meg, hogy az egyházi revizorok kifogásait magáévá teszi. Ám az 1815-ben megjelent 2. kiadás sem tartalmazta a javításokat, ami Koller József pécsi nagyprépost éles bírálatát váltotta ki.)

A Helytartótanács leirata szerint a pápai gimnázium fenntartása ezután a Szent Benedek-rendet illeti.

A premontreiek (az ungvári helyett) átvették a kassai gimnáziumot. Ugyanekkor lemondtak a lőcsei gimnáziumról.

Meghalt Miklóssy Ferenc, a nagyváradi latin szertartású egyházmegye püspöke.

A Helytartótanács közölte Dréta Antal zirci kormányzóperjellel, hogy a heinrichaui apátság megszüntetésével a heinrichaui és a zirci apátság között minden kapcsolat megszakadt. A király elutasította a heinrichauiak kérelmét, hogy a zirci konventbe vétessenek föl. Zirc a királyi kincstárnak tartozik megfizetni a 31 ezer Ft átvételi díjat és az 1700 óta eltelt idő 56 200 forintnyi befektetését.