Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Megkezdte működését a diakovári római katolikus papi szeminárium.

III. Frigyes Vilmos porosz király Berlinben kelt rendeletével föloszlatta az összes szerzetesrendet, amely nem foglalkozott betegápolással vagy tanítással. A zirci apátságot bíró heinrichaui ciszterci apátságot is eltörölte, így Zirc független lett. → 1811. március 12.

A Helytartótanács egyházi bizottsága megvizsgálta a zirci ciszterci apátság birtokjellegét és megállapította: Zirc 31 ezer Ft kifizetésével önálló lehet. → október 30.

Kiskunfélegyházán városi Katolikus Szent László Reálgimnáziumot alapítottak.

Meghalt Bacsinszky András, a munkácsi görög katolikus egyházmegye második püspöke, aki a magyarországi görög katolikus püspökök közül elsőként lett a főrendiház tagja és valóságos belső titkos tanácsos. (A püspöki szék 1816-ig üresen állt.)

Br. Vay József és felesége, Mocsáry Erzsébet 5000 váltóforintból álló alapítványt tett a sárospataki református kollégium részére.

A harctéren sebesült katonák látogatása során kapott tífuszban elhunyt Károly Ambrus főherceg, esztergomi érsek. (Az érseki széket 1819-ig nem töltötték be.)

I. Ferenc király utasította a Helytartótanácsot, hogy egyházi bizottsága keretében vizsgáltassa meg a zirci ciszterci apátság birtokjellegét. (Zirc függetlenségét képviselők ugyanis azt hangoztatták, hogy I. Miksa király 1575-ben azzal a feltétellel zálogosította el az addig önálló Zircet a Thuryaknak, hogy a király tetszése szerint bármikor visszaválthatja. Heinrichau 1699. december 17-én 31 ezer Ft-ért jutott Zirc birtokába, de az egyezség szerint ha ezt az összeget visszafizetik Heinrichaunak, le kell mondania Zircről.) → 1810. május 1–10.

I. Ferenc király november 18-i legfelsőbb elhatározása alapján a Helytartótanács kiadta 26 838. számú rendeletét a görög katolikus özvegyek és árvák alapjáról. Az alap anyagi forrásai: gyűjtés; a nős javadalmas papok évi jövedelemkiegészítésének maximum 4%a; a nőtlen javadalmas papok végrendeletükben hagyományozzanak az alap javára, s ha végrendelet nélkül halnak meg, vagyonuk harmadrésze (amely egyébként a szegényeket illetné) kerül az alapba; a görög katolikus kanonokságok és püspökségek időközi jövedelmei.