A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. Ferenc király szentesítette az 1808. évi törvényeket. Az 1808:II. törvénycikke A fölkelésnek az alább írott módon való fölajánlásáról (ti. a nemesi fölkelésről). 7. §: a személyes fölkelés alól kivétetnek az egyházi személyek és szerzetesek; 11. §: minden káptalan mint testület egy-egy lovast ad; 12. §: az egyéb egyházi javadalmasok katonaállítási kötelezettségét szabályozta. Az 1808:VI. törvénycikke A katonaújoncokban tett ajánlatról. 3. §: a népességen belüli arányok szerint az izraelita hitközség által állított egyéneket el kell fogadni újoncnak. | Károly Ambrus főherceget beiktatták az esztergomi érseki székbe. Nagy József szombathelyi nagyprépost üdvözlő-beszédében kifejezte azt a reményét, hogy amikor az ország első tisztviselőjét, a nádort és első papját, a hercegprímást királyi vér köti össze, a magyar nemzet biztosítékot nyer arra, hogy a vallásos élet, az erkölcsök tisztasága, a tudományok és a gazdasági jólét nagy felvirágzás előtt állnak. | A Helytartótanács 15 994. számú rendelete érvénytelennek minősített minden kötelezvényt, amit római katolikus anya adott leánygyermekei református vagy evangélikus szellemű neveltetésének beleegyezéséről. | A bécsi császári udvari kápolnában br. Fischer István egri érsek püspökké szentelte Károly Ambrus főherceget, Magyarország új hercegprímását.→ augusztus 17. | A bécsi nuncius jelentése a vatikáni államtitkársághoz: Károly Ambrus esztergomi érseknél szorgalmazta a munkácsi görög katolikus püspökség szétosztását, hivatkozva annak óriási kiterjedésére, munkaképtelen főpapjára (Bacsinszky András püspök nyolcvanas éveiben járt, látását elveszítette), a plébániák elhanyagoltságára. (A munkácsi püspök 1809-ben meghalt, de a politikai zavarok, I. Ferenc és Bonaparte Napóleon háborúja, VII. Pius fogsága egyelőre nem tették lehetővé a kettéosztást.) | VII. Pius pápa kiadta megerősítő bulláját Károly Ambrus esztergomi érsek kinevezéséről, ami egyben a korhiány alóli fölmentést is jelentette. → július 24. | I. Ferenc király a 23 éves Károly Ambrus osztrák–estei főherceget, váci adminisztrátort (unokafivérét és sógorát) kinevezte esztergomi érsekké. → március 16. | Megnyílt a besztercebányai római katolikus papi szeminárium. | I. Ferenc király szentesítette az 1807. évi törvényeket. Az 1807:I. törvénycikk A katonai segedelem gyanánt a magyar ezredekhez 12 000 újoncnak megajánlásáról. 1. §: a megajánlott újoncok közé zsidókat is föl lehet venni és el kell fogadni. Az 1807:XIV. tc A hiteleshelyeken levő okiratok lajstromozásáról. Elrendelte a káptalanok és konventek hiteleshelyi működéséből keletkezett okiratok leltárba vételét. | A Helytartótanács 20 748. számú rendelete kiemelte, hogy a reverzális minden kényszer, rábeszélés nélkül, a protestáns fél jószántából származzék. |