A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Veszprém vármegye közgyűlése felszólította Dréta Antalt, a zirci ciszterci apátság kormányzóperjelét, hogy a vármegye közvetítésével forduljon az országgyűléshez Zirc függetlenítéséért. → 1809. március 17. | I. Ferenc király a piarista rend magyar tartományának kusztodiátust adományozott. A donációs levelet 1807. november 5-én hirdették ki. | Miután a protestáns vallású szülők nemesi előjogaikra hivatkozva tiltakoztak gyermekeik erőszakos katolikus neveltetése ellen, a Helytartótanács 17 472. számú rendeletében közölte, hogy a gyermekek elvétele nem ellenkezik a sarkalatos nemesi előjogokkal. | A Helytartótanács 14 670. számú rendelete értelmében a megüresedett kanonoki stallumok időközi jövedelmének bizonyos részét a vallásalapba kell befizetni. (E tárgyban a király 6322. számú rendelete 1807. június 26-án kelt.) | I. Ferenc király jóváhagyta a fogarasi görög katolikus káptalan létrehozását. (VII. Pius pápa decemberben hagyta jóvá az Apostolatus Officium kezdetű bullájával.) | Joan Bob fogarasi görög katolikus püspök kiadta a káptalan létesítésére vonatkozó alapítólevelét. (Eszerint a káptalannak hét nőtlen, világi papból álló tagja van. A megüresedett kanonoki stallumot választás útján a püspök és a káptalan tölti be.) → március 6. | Kőszeghy László csanádi püspök Temesvárott megalapította az egyházmegyei papi szemináriumot. | Elkezdték a sárospataki református kollégium jelenlegi főépületének építését. | Kiadták a Ratio Educationis Publicae című királyi tanügyi rendeletet, amit Szerdahelyi György kanonok, a Helytartótanács tanulmányi bizottságának tagja készített. 1848-ig volt érvényben. | Felszentelték a szombathelyi székesegyházat. |