A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megkezdődött a tanítás a pápai bencés gimnáziumban. (1802–1806 között pálosok és világiak oktattak.) | I. Ferenc vezetésével értekezletet tartott egy főurakból és főpapokból álló bizottság, amely kivihetetlennek tartotta az országgyűlés november 16-ra történő tervezett összehívását, hogy a birodalom zilált pénzügyi helyzetén segítsen, s az újoncok megszavazásával haderejét emelje. | Királyi rendelet értelmében a nem katolikus lelkészek előtt kötött házasságok újra megkötendők (recopulatio), hogy a házasság és az abból született gyermekek törvényessége biztosíttassék. | I. Ferenc király unokaöccsét, a 21 esztendős Károly Ambrus osztrák-estei főherceget a váci egyházmegye apostoli kormányzójává nevezte ki. (1807. november 5-én, 22. életévének betöltésekor pápai felmentéssel szentelték pappá.) | Wiesenhausen Dávid részletes tervezetet nyújtott be József nádorhoz egy rabbiképző intézet fölállításáról. | A Helytartótanács 10 062. számú rendelete megtiltotta a szerzetesrendeknek, hogy külföldről misekönyveket, breviáriumokat és choriális könyveket vásároljanak. | A Helytartótanács 16 699. számú rendelete előírta, hogy a kolduló szerzetesrendek kötelesek kimutatást készíteni az alamizsna mennyiségéről a Helytartótanácsnak. | Megnyílt a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Közkórháza. (1993: Orvostovábbképző Intézet, Budapest, Szabolcs u. 33.) | Újra a pesti Kir. M. Tudományegyetem mellé került a Központi Papnevelő Intézet, amelynek hallgatói az egyetem teológiai karát látogatták. | A népszámlálási adatok 6,4 millió katolikus, 1,6 millió protestáns, 1 millió ortodox és kb. 80 ezer zsidó vallásút mutattak ki. Kb. 5000 lelkészkedéssel foglalkozó katolikus pap működött. |