A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az 1805:I. törvénycikk A nemesi fölkelésről fölmentette a papságot a hadba vonulás személyes kötelezettsége alól, de maguk helyett harcost kellett küldeniük. (Ugyanezt megerősítette az 1808:II. törvénycikk.) | Nagyszombatban elhunyt gr. Keglevich Zsigmond esztergomi kanonok, 1776-tól szentistváni nagyprépost. Végrendeletében 4500 forint alapítványt tett egy-egy növendék pap ellátására. | A Helytartótanács 24 411. számú rendelete a ferenceseknek és a kapucinusoknak, anyagi helyzetükre való tekintettel, megengedte a koldulást. (Szeptemberben és októberben gabonát és bort kéregethettek.) | Szabó András kassai megyéspüspök körlevélben közölte, hogy papságának javaslata alapján az egyházmegyét Szt. András apostol oltalma alá helyezte. | I. Ferenc király visszaállította a pesti tudományegyetem teológiai karát. Ugyanekkor Pesten a pálosok volt székházában fölállította a központi szemináriumot (seminarium centrale). A generális szemináriumok megszüntetése után ezek biztosították a papi utánpótlást. | Szatmáron és Kassán római katolikus papnevelő intézet nyílt. | Péchy Imre főgondnok vezetésével a tiszántúli református egyházkerület által kiküldött bizottság Álmosdon, Budai Ézsaiás szerkesztésében elkészítette a debreceni kollégium új tantervét. | VII. Pius pápa aláírta és elküldte az új egri érsek és az új kassai és rozsnyói megyéspüspökök kinevezését megerősítő bullát. | VII. Pius pápa a Super universas orbis terrarum Ecclesias kezdetű bullájában az egri püspökséget érseki rangra emelte. Kijelölte az érsekség határait. Ugyanekkor a pápa a Quum in supremo apostolatus officio, illetve az In universa Gregiis Dominici cura kezdetű bulláiban megerősítette a szatmári és a kassai püspökségeket, s a rozsnyói és a szepesi püspökségekkel együtt az egri érseknek mint metropolitának alárendelte. | I. Ferenc király az esztergomi főkáptalan kérésére, mivel a hercegprímási szék üres volt, leiratban közölte: a hercegprímási jogok sérthetetlenek. |