A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Magyar Hajó- és Darugyár új neve: Ganz Danubius Hajó- és Darugyár. | Elkészül az Eger–Felnémet közötti 8 km hosszú vasúti pálya villamosítása. | Elkészül az Aszód–Vác közötti 33 km hosszú vasúti pálya villamosítása. | Elkészül az Aszód–Vác közötti 33 km hosszú vasúti pálya villamosítása. | Sárospatakon felavatják az ország első közös MÁV–Volán pályaudvarát. | A Tiszán vízrendészeti rendőrőrs működik Szolnokon és Szegeden. Vízrendészeti körzeti megbízottak Tokajban, Leninvárosban, Kiskörén és Csongrádon működnek. | A minisztertanács a városi tömegközlekedés legnagyobb gondjának a fokozódó munkaerőhiányt tartja. Budapesten a járművezetőknek havi 40, egyes vidéki városokban 15–25 túlórát kell vállalniuk. | A fővárosban forgalomba állítják az Ikarus 200-as felváltására tervezett Ikarus 415 típust. | A munkáltatók egyes munkakörökben az alkalmazás feltételeként kiköthetik a saját motorkerékpár, személy- vagy tehergépkocsi hivatalos használatát. A személyi tulajdonú gépjárművek hivatalos használatáért a vállalatoknak az átlagosnál nagyobb térítéses díjat fizetnek. Ez személygépkocsi esetében 4,5 Ft/km. | Átadják a százezredik Ikarus autóbuszt Moszkvában. |