A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A fővárosban kísérleti jelleggel felállítják a Forgalomirányító Központot. A központ 1984-től számítógépes vezérlésű. | Új személygépkocsik vásárlásánál előlegként a vételár 50%-át be kell fizetni. Új személyautót 3 évig csak kijelölt gazdálkodó szervezetnek lehet eladni. Aki az 50%-os gépkocsi-vásárlási előleget nem vállalja, azzal felbontják a szerződést. Az intézkedést a spekuláció visszaszorításával, a jogtalan jövedelemszerzés megakadályozásával indokolják. „A Merkurnál nyilvántartott 550 000 megrendelő száma nem tükröz valós keresetet, mert befizették az előleget olyanok is, akik a kocsit vagy a kiutalást jó pénzért mindjárt továbbadják.” → július 28. | A MÁV 119 személyszállító vonat közlekedtetését megszünteti. Az intézkedéssel a költségmegtakarítás 100 millió forint. A járatok megszüntetését a személyszállítás csökkenésével, a magángépjárművek számának növekedésével és az ötnapos munkahét hatásával indokolják. | Két csehszlovák Tatra villamoskocsit próbajáratra forgalomba állítanak a fővárosban. | A közalkalmazottak vasúti utazási igazolványait nem a vasút-igazgatóságokon, hanem a munkahelyeken kell érvényesíteni. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 8090 km. A személyautók száma 820 145 db. | Kihirdetik Magyarország és Ausztria között a vízumkényszer megszüntetéséről 1978. július 5-én aláírt egyezményt. | Átadják a Könyves Kálmán körúti felüljárót Budapesten. | Kihirdetik Magyarország és Törökország között 1976. június 21-én aláírt magyar–török közúti fuvarozási megállapodást. | A budapest–pécsi vasútvonalon Bükkösdnél 428 méter hosszú vasúti alagutat adnak át a forgalomnak. |