A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A kormány meghallgatja a KRESZ alkalmazásának tapasztalatairól szóló jelentést. 1976-ban 6,6%-kal kevesebb személyi sérüléses baleset történt az utakon. | A kormány beszámolót hallgat meg a Dél-Buda–Rákospalota metró építésének, a csepeli gyorsvasút Kálvin térre történő bevezetésének előkészületeiről. | Kihirdetik Magyarország és Lengyelország között a légi közlekedés tárgyában 1976. február 12-én aláírt egyezményt. | A kormány elfogadja a záhonyi vasúti átrakó körzet IV. fejlesztési ütemének beruházási programját. A cél: 1983-ig az átrakó munka termelékenységét 32%-kal növelni. A program költsége 2,2 milliárd Ft. | Megszűnik az autóbusz- és villamosközlekedés az Üllői úton. | Módosítják a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítását. A hátralékos díjakat, beleértve a késedelmi pótlékot is, adók módjára kell behajtani. → 1978. április 15., 1982. július 1., 1983. január 1. | A gépjárművek tompított fényszórója csak európai rendszerű, aszimmetrikus tompított fényszóró lehet. | Bevezetik a fővárosban az autóbusz-viszonylatok új számozását. A gyorsjáratokat az alapviszonylattal azonos, de négyszögletes keretbe foglalt, fehér alapon levő piros szám jelöli. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 8336 km. A személyautók száma 640 502 db. | Megszűnik a bodrogközi kisvasút Sárospatak elágazás–Zemplénagárd közötti szakaszán a forgalom. |