A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az állampolgárok által építendő garázsok alapterülete 25 méternél nagyobb nem lehet. | 21 áruszállító Malév-különjárat indul a közel-keleti országokba a Bábolnai Állami Gazdaság termékeivel. | Elkészül a Szajol–Tiszatenyő közötti 7 km hosszú vasúti pálya villamosítása. | Magánszemélyek a tulajdonukban álló motoros és nagyobb vitorlás hajók után adót kötelesek fizetni. | Rödönyi Károly államtitkár vezeti a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot. → június 21. | A minisztertanács dönt, hogy külföldiek üzemanyagot május 30-tól csak vásárlási engedély ellenében szerezhetnek be. A vásárlási engedélyért gépjárműtípusonként meghatározott összeget kell fizetni. | Megszűnik a személy- és áruforgalom a MÁV Gazdasági Vasutak Mezőhegyes 67. sz. major–Mezőkovácsháza–Vilmosmajor között. | Belföldi rendszámú túlsúlyos jármű közlekedése, ha több megye területén közlekedik, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Közúti Főosztályának hatáskörébe tartozik. Túlsúlyos jármű közlekedési engedélyéért díjat kell fizetni. | Hatályba lép a hajólajstromról szóló rendelet. A több mint felerészben magyar tulajdonban lévő hajókat a magyar hajólajstromban kell nyilvántartani, amelyet a Közlekedési Főfelügyelet vezet. A hajók lajstromozási kikötője: Budapest. | Hatályba lép az 1973. évi 6. törvényerejű rendelet a hajózásról. Országos közforgalmú kikötőnek minősítik a Csepeli Nemzeti Szabad Kikötőt és fejlesztési területét; a szegedi kikötőt és fejlesztési területét; a bajai ATI-kikötőt és fejlesztési területét; a dunaújvárosi érckikötőt és fejlesztési területét. Megvalósulását követően országos közforgalmú kikötő lesz a Budapestre tervezett a Nemzetközi Személyhajó-kikötő; a Nagytétény térségébe tervezett kikötő; a Győr–Gönyű térségébe, a Mosoni-Duna torkolatába tervezett kikötők; valamint a Szekszárd térségébe a Sió-csatorna mentén tervezett kikötőt. Az országos közforgalmú kikötők működtetését az állam többségi részesedésével e célra létrehozott gazdálkodó szervezet, költségvetési, illetőleg önkormányzati intézmény útján, továbbá a működtetés jogának koncessziós szerződés keretében történő átengedésével látja el. Nem minősül koncessziókötelesnek a közforgalmú, az üzemi és a szükségkikötő működtetése. |