A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Meghal Lukács esztergomi érsek. (→ 1231. augusztus 28.) | III. Béla király visszafoglalja az 1167 óta bizánci fennhatóság alatt álló horvát és dalmát területeket, valamint a Szerémséget. A dalmát városok meghódolnak a magyar királynak (→ 1185 ősze), miként a Velencétől elpártoló Zára is. (→ 1187 ősze) | Az első szerb államalakulat Nemanja István nagyzsupán uralkodása alatt (uralkodik 1167–1196) kiterjeszkedik Montenegróra és Koszovó egy részére is, és függetleníteni kívánja magát Bizánctól. (→ 1183 ősze) | Meghal I. Mánuel bizánci császár, ami fordulatot eredményez a magyar–bizánci viszonyban. | Elkészül a feldebrői monostortemplom kriptájának második kifestése. Ez az egyetlen ránk maradt összefüggő román kori falképegyüttes Magyarországon. (→ 1041–1044) | III. Béla ciszterci apátságot alapít Egresen. (A monostorba Pontignyból érkeznek szerzetesek.) | III. Sándor pápa védelmébe veszi az elmozdított fehérvári prépostot, feloldozza András kalocsai érseket a kiközösítés alól, ugyanakkor utasítja, hogy engesztelje ki III. Bélát (ami meg is történik). | András, a kiközösített kalocsai érsek részt vesz a III. Sándor pápa által összehívott III. lateráni egyetemes zsinaton Rómában. | Lukács esztergomi érsek és III. Béla kibékül egymással. A király megfosztja méltóságától András kalocsai érsek hívét, a fehérvári prépostot, Lukács érsek pedig kiközösíti András kalocsai érseket, akit III. Béla szintén megfosztott méltóságától, mert megsértette. | Egy, a Bács megyei Bulkeszi területéről előkerült téglán olvasható felirat szerint: „Béla király megkeresztelte Adelehard fiát, [és] telepes apjával együtt földet adott [neki].” |