A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Elkészül a Cegléd–Szajol közötti 38 km hosszú vasúti pálya villamosítása. | A Budapesti Közlekedési Vállalat áttér a kalauz nélküli közlekedésre. → 1970. október 15. | Életbe lép a gépjárművezető-képzésről és -vizsgáztatásról szóló rendelet. 7 járműkategóriában lehet tanfolyamot szervezni. → augusztus 3. | Részletesen szabályozzák a közületi szervek gépkocsi normáit. A járási hivatalok 2 db, a Fővárosi Tanács főosztályonként 1 db gépkocsit birtokolhat. A minisztereknek két autó jár. Állami költségvetési szerv gépkocsiállományának növeléséhez az illetékes miniszter engedélye szükséges. Közület csak szocialista gyártmányú gépkocsit szerezhet be, magánszemélytől autót nem vásárolhat. → 1972. március 7. | Magyarország és Románia a kishatárforgalomról szóló egyezményt ír alá. | Megszűnik a villamosközlekedés Nyíregyházán. | Magyarország és Románia egyezményt ír alá a polgári légi szállításról. | Közületi szerv külön engedély nélkül árufuvarozást is végezhet. Közület személyautó és motorkerékpár kivételével más gépjárművet csak vásárlási engedéllyel rendelkező magánszemélynek adhat el. | A Belügyminisztérium bejelenti, hogy a naponta átlagosan két ember meghal és 70 megsebesül közlekedési balesetben. A személyi sérüléssel járó balesetek 75%-át a járművezetők okozzák. | Magyarország és Csehszlovákia egyezményt ír alá a nemzetközi közúti fuvarozásról. |