A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  V. Lipót osztrák herceg I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár megbízásából Morvaországra tör, hogy letaszítsa trónjáról a Német-római Birodalomtól függetlenedni akaró cseh uralkodót, II. Sobĕslavot, akinek hatalmát szövetségese, III. Béla katonai fellépése menti meg. | Magyar diákok tanulnak Párizsban: egyikük haláláról – valamint arról, hogy nem maradt utána adósság – István, a párizsi Szent Genovéva-egyház apátja levélben értesíti III. Bélát. | III. Béla összeíratja a II. (Vak) Béla által alapított aradi társaskáptalan birtokait és szolgálónépeit. (Az összeírásban először tűnik fel közvetlen adat az újraosztásos földközösségre: az egyik faluban a káptalannak 2 jobbágygazdasága van, melyekhez ugyancsak 2 sors, azaz a határbeli földtartozékokból való eszmei részesedés tartozik.) | I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár és III. Sándor pápa Velencében békét köt, ezzel lezárul a pápaság és a császárság küzdelmének 1159-ben kezdődött második szakasza. (A békekötésnél a magyar király is képviselteti magát.) | II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg halálát követően Géza herceg, III. Béla magyar király trónkövetelő öccse II. Sobĕslav cseh herceghez szökik. A cseh herceg kiadja III. Bélának, aki fogságra veti (→ 1189. május 31.), miként a Géza herceg trónigényét támogató édesanyját, Eufrozina anyakirálynét is. (→ 1186 első fele) | Az I. Mánuel császár vezette bizánci sereg – melyben magyar és szerb segédcsapatok is harcolnak – Kis-Ázsiában a myriokephaloni ütközetben vereséget szenved a szeldzsüköktől. | III. Béla magyar király és szövetségese, II. Sobĕslav cseh herceg Ausztriára támad, mert az osztrák herceg nem adja ki Béla trónkövetelő öccsét. | III. Sándor pápa követe, Walter bíboros albanói püspök Győrött dönt a salzburgi érsekség betöltésének ügyében, mert a pápa és I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár jelöltje között kell választania, s így a Német-római Birodalom területén nem lenne biztonságban. | Az I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár ellen szerveződött és III. Sándor pápa támogatását élvező Lombard Liga (1167. december 1.) csapatai Legnanónál legyőzik a császár lovagseregét. | III. Béla Géza herceg kiadását követeli II. (Jasomirgott) osztrák hercegtől, aki azonban a kérést megtagadja. (→ 1176 nyara) |