A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Géza herceg megszökik börtönéből és Ausztriába menekül. | Lipót, II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg fia feleségül veszi III. Béla király testvérét, Ilonát. | III. Béla bebörtönzi öccsét, a trónigénnyel fellépő Géza herceget és annak több hívét. | A kalocsai érsek Székesfehérvárott megkoronázza Béla herceget. (Uralkodik 1196-ig.) | Lukács érsek visszavonul a királyi udvarból. Távozása érzékenyen érinti a királyi oklevéladással foglalkozó udvari szervezet tevékenységét. Néhány évig a királyi oklevelek a hanyatlás jeleit mutatják. (→ 1181 folyamán) | Lukács esztergomi érsek és az előkelők többsége III. István öccsei közül az idősebbet, a Bizáncban élő Béla herceget választják királlyá, akit I. Mánuel bizánci császár is támogat. (Béla esküvel ígéri Mánuelnek, hogy soha nem válik Bizánc ellenségévé.) Lukács utóbb mégis megtagadja Béla megkoronázását, mert az megajándékozta az érsek követét, s felfogása szerint ez szimónia. III. Sándor pápa – miután Béla esküt tesz az 1169. évi egyházi megállapodás megtartására – engedélyezi, hogy Lukács vonakodása esetén a kalocsai érsek végezze a koronázást, feltéve ha Béla kötelezvényt ad, miszerint a kalocsai érsek általi megkoronáztatása nem érinti az esztergomi érsek koronázási előjogát, amit Béla meg is tesz. (Először említik az esztergomi érsek kiváltságai között a magyar király koronázását.) | Meghal III. István király. (Esztergomban temetik el.) | I. Mánuel társcsászárrá koronáztatja gyermekét, Alexioszt. | Újabb krónikaszerkesztés készül a magyar királyi udvarban, amely a 11. század végétől kezdődően foglalja össze a magyar történelmet. A krónika eredetije elveszett, szövegét a 14. századi krónikakompozíció és Heinrich von Mügeln 14. századi német nyelvű magyar krónikája tartotta fenn. | Benedek veszprémi ispán III. István király beleegyezésével végrendeletet készít. Vagyona egyik részét a veszprémi Szent Mihály-egyházra, a többit leányára és testvére fiára hagyja. |