Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

A Belkereskedelmi Minisztérium megalapítja a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalatot.

A közhasználatú autóközlekedési vállatoknál bevezetik a Nagy Zsigmond-­féle alkoholszondás vizsgálati módszert. A vezérigazgatói utasítás értelmében a dolgozó három percen át köteles az alkoholszondába levegőt fújni.

A közforgalmú vasúthálózat hossza 9804 km. A személyautók száma 71 297 db.

A köz­le­ke­dés­rendészet megkapja az első radarkészüléket.

Megszűnik a balatoni gőzhajózás. A balatoni hajók száma: 21 db.

A szocialista országok vasútjain életbe lép az Egységes Nemzetközi Személydíjszabás (EMPT).

Üzembe helyezik az első önműködő fénysorompót Pákozd mellett a 7. számú főúton. A MÁV négytengelyes halszállító kocsikat állít forgalomba.

A MÁV 100 db normál nyomtávolságú gőzmozdonyt vásárol a Szovjetunióból. A mozdonyok sorozatjele: 520.

Megszűnik a gőzmozdonyjavítás az Északi Járműjavító Üzemi vállalatnál.

Abony és Szolnok között összeütközik egy személy- és egy tehervonat. 45 halott, 34 sebesült.