A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Felállítják a Belügyminisztérium Közlekedésrendészeti Csoportfőnökségét. | Magyarországon is alkalmazzák az 1955-ben Hágában aláírt, a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó szabályok módosításáról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit. | Beindul a Malév nyári idényjárata Budapest–München között. | A MÁV egyes személyszállító vonatokon taxi-előrendelést biztosít az utazóközönség számára. A jegyvizsgáló 10 Ft befizetése után értesíti a célállomást. A célállomás dolgozója a megrendelést az Autótaxi Vállalathoz továbbítja. Az Autótaxi Vállalat vonatonként max. 25 taxit állít ki. Taxirendelésre kijelölt vonatok: Budapest–Wien expressz, Wiener Walzer expressz, Pannónia expressz, Lipcse–Budapest gyorsvonat, Polonia expressz, Varsó–Várna gyorsvonat, Balt-Orient expressz, Hungária expressz. | Életbe lép a közületi tehergépkocsik szabad kapacitásának felajánlásáról szóló rendelet. Jutalékot és prémiumot adnak azoknak, akik a közhasználatú, szervezett fuvarozást elősegítik. | „Minden autós és motoros kétségek között közlekedik egy még ismeretlen benzintöltő állomás felé: vajon megszánja-e a csak jegyes eladásra profilizált kútkezelő és ad mindenütt másutt érvényes forintjáért táplálékot járművének, vagy kénytelen továbbvándorolni, amíg valahol jegyetlen kutat talál” – írja az Autó-Motor. | A MÁV forgalomba állítja az első M61 sorozatú, nagy teljesítményű dízel-villamos mozdonyt. | Megszűnik a személyforgalom a Sajóecseg–Sajóbábony, Tokod–Annavölgyi bánya–Sárisáp közötti vasútvonalakon. | A MÁV Budapest és Miskolc között valamennyi gyors- és távolsági személyvonat továbbítását villanymozdonnyal végzi. | A Duna-bizottság kiváltságairól és mentességeiről Budapesten nemzetközi egyezményt írnak alá. → 1964. április 18. |