A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megnyílik a Malév Budapest–Berlin–Koppenhága–Helsinki járata IL–18-as gépekkel. | A MÁV Vezérigazgatósága úgy dönt, hogy a nagyobb pályaudvarokon a pályaudvar területét elhagyó utasok menetjegyeket sem elvenni, sem pedig ellenőrizni nem kell. | A MÁV a Budapest–Cegléd közötti vasútvonal ún. elővárosi forgalmában bevezeti az ingavonati közlekedést. | Több nemzetközi személyszállító vonaton bevezetik a helyjegy kötelező váltását. | A vasúti határforgalom újraindítása Gyékényes–Kotoriba között. | Életbe lép a központosított közúti fuvarozási rendszerről szóló kormányrendelet. | Az Autófelügyelet vizsgálja a közúti fuvarozások szabályszerűségét. A megállapított szabálytalanságok 70%-át ipari és kereskedelmi üzemek követik el. A vizsgált szabálytalanság minden esetben jogosulatlan fuvarozás, ill. helytelen menetokmány használat volt. A legtöbb esetben engedély nélküli körzethatár-túllépés is megállapítható. | A MÁV-nál üzembe helyezik az első V42 sorozatú Ward–Leonard rendszerű villamos mozdonyt. | Kihirdetik az 1950-es genfi, a nemzetközi főútvonalak építésére vonatkozó nyilatkozatot. | A Gazdasági Bizottság határozata a hajógyártó ipar átszervezéséről. A Gheorgiu Dej Hajógyárat, az Óbudai Hajógyárat, a váci Dunai Hajógyárat, a Balatonfüredi Hajógyárat, a csepeli Hajó-, Gép- és Kazánjavító Vállalatot Magyar Hajó- és Darugyár néven egyesítik. |