A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A személyautók és motorkerékpárok után évente kell az adót fizetni. → 1973. január 1. | Megszűnik a vasúti forgalom a Békés–Vésztő és Ludad–Vizesfás keskeny nyomtávolságú vasútvonalakon. | Befejeződik a közforgalmú autóbusz-közlekedés átszervezése. A korábban trösztformában működő autóközlekedési igazgatóságok hatáskörét a létrehozott megyei autóközlekedési vállalatok veszik át. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 9994 km. A személyautók száma 39 872 db. | A termelőszövetkezetek lófogatú járműveikkel – azokon a településeken, ahol közhasználatú fuvarozási vállalat nincs – bérfuvarozást vállalhatnak. | A MÁV négytengelyes Uah(Ra) sorozatú kénsavszállító kocsikat állít forgalomba. | A Budapest–Szeged közötti autóbusz viteldíja 77 Ft, a vasúté (gyorsvonat, 2. oszt.) 76,4 Ft, a személyvonat 74,4 Ft. | Megszűnik a vasúti forgalom a Bácsalmás–Kunbaja, Lébény–Hédervár, Sárszentmihály–Sárszentmihály bánya, Gyula–Dénesmajor, Gyula–Gerla, Tápiógyörgye–Újszilvás között, a Gazdasági Vasutak vonalain. | Sztálinváros vasútállomás új neve: Dunaújváros. | Átadják a forgalomnak Debrecen vasútállomás új felvételi épületét. Tervező: az UVATERV. |