A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Szerémség visszafoglalására küldött bizánci sereg Zimonynál legyőzi III. István seregvezérének, Dénes ispánnak a hadát. | III. István Ampud bán vezette serege visszafoglalja Dalmácia egy részét. | I. Mánuel bizánci császár három sereget küld Magyarország ellen: a Béla (Alexiosz) herceg vezette bizánci haderő a Dunánál leköti Dénes ispán hadát, miközben egy másik – melyhez a Magyarország területén először ekkor megjelenő vlachok is csatlakoztak – Erdélyt, a harmadik pedig az északkeleti országrészt pusztítja. III. István és a bizánci császár fegyverszünetet köt II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg közvetítésével, akinek leányát, Ágnest III. István hamarosan feleségül veszi, miután halicsi jegyesét elbocsátotta. | A Dénes ispán vezette magyar had visszafoglalja a Szerémséget. | Béla (Alexiosz) herceg Lukács konstantinápolyi pátriárkával és I. Mánuellel együtt elnököl a konstantinápolyi egyházi zsinaton. | I. Mánuel bizánci császár hivatalosan utódjának jelöli Mária nevű leányát és vele együtt annak jegyesét, Béla (Alexiosz) herceget, akit a deszpotész méltósággal ruház fel. | I. (Komnénosz) Mánuel bizánci császár hadjáratot vezet Magyarországra Zimony és a Szerémség visszafoglalására. (A császár kíséretében tartózkodik Béla herceg, III. István magyar király öccse is.) A császár hosszú ostrom után beveszi Zimonyt, III. István békére kényszerül. (→ 1166 tavasza) | Bizánci sereg vonul be Boszniába, Horvátországba és Dalmáciába, miközben a Bizánccal szövetséges Velence visszahódítja Zárát. | A magyarok által ostromolt zimonyi várban megmérgezik IV. Istvánt. (A halott királyt előbb Zimonyban, utóbb Fehérvárott temetik el.) Zimony magyar kézre kerül. | III. István sereget küld a Szerémség visszafoglalására: IV. István Zimony várába zárkózik. |