A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A kormány elrendeli, hogy magánszemély új gépkocsit csak vásárlási engedély birtokában vásárolhat. Az engedélykéréshez hatósági erkölcsi bizonyítvány is szükséges. Magánszemély kocsijával nem fuvarozhat. Újonnan, a belkereskedelemben vásárolt személyautó 4 évig csak az Autókernek adható el. A vásárlási engedélyeket 1959-ben megszüntetik. → 1965. január 1. | Közvetlen Moszkva–Budapest légi járatot indít az Aeroflot egy TU–104-es géppel. A légitársaság a retúrjegy árát 3061 Ft-ról 2460 Ft-ra csökkenti. Légcsavaros IL géppel a retúrjegy 2236 Ft. | A kormány a Belügyminisztérium hatáskörébe utalja a folyamrendészeti feladatokat. | A kormány Gazdasági Bizottságának döntése értelmében a Földalatti Vasút Vállalat irányítását és felügyeletét a Fővárosi Tanács VB veszi át a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól. A népgazdaság a földalatti építésére eddig 893,8 millió forintot költött. | Aláírják a magyar–egyiptomi légi közlekedési megállapodást. | A Malév menetrend szerinti járatot indít Budapest–Prága–Brüsszel között. A járatot közösen üzemeltetik a belga Sabena légitársasággal. | A kormány szabályozza a magánfuvarosok igénybevételét az állami vállalatok által. Magánfuvart csak akkor lehet igénybe venni, ha a helyi állami fuvarozási vállalatok nem tudják az igényt kielégíteni. Ez esetben a helyi Belsped lemondónyilatkozatot köteles adni az igényelt szekérfuvarozási szükségletről. | A Malév menetrend szerinti járatot indít Budapest–Prága–Amszterdam között. A menetdíj oda-vissza 2174 Ft. | A Malév menetrend szerinti járatot indít Tiranába. | A Malév menetrend szerinti járatot indít Koppenhágába. |