A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Autóközlekedési Főosztályának felügyelete alá kerül 11, korábban tanácsi irányítás alatt működő helyi közlekedési vállalat. A közforgalmú vasúthálózat hossza 8891 km. A személyautók száma 10 544 db. A Budapesti Fővárosi Tanács VB a közlekedés helyzetéről tárgyal. Kifogásolják, hogy a tömegközlekedés kora délután megszűnik. „Ha 9 óráig szabad az utcán közlekedni, akkor az a minimum, hogy legalább fél 8 vagy 8 óráig közlekedjenek a villamosok és autóbuszok.” Valamennyi vasúti fővonalon naponként legalább egy pár gyorstehervonat közlekedik. Budapest–Nyíregyháza és Budapest–Győr között könnyűkezelő tehervonat is közlekedik. Cegléd és Nyársapát között felrobbantják a vasúti síneket. Országos sztrájk. Szünetel a vasúti forgalom, nincs tömegközlekedés. A tiszavasvári vasútállomás munkástanácsa országos vasutassztrájkot hirdet december 11–12-re. A Kossuth rádió bemondja Godó József szabadon bocsátását. Békéscsabán egyórás figyelmeztető sztrájkkal tiltakoznak a vasutasok. Godó Józsefet, a Vasúti Főosztály dolgozóját, az országos menetirányítók főnökét őrizetbe veszik. Kiengedése céljából a Budapesti Országos Vasutas Munkástanács sztrájkra szólít fel. |