A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
A fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere elrendeli a gépjárművek felülvizsgálatát és tulajdonjogok tisztázását. A Vasúti Főosztály Forradalmi Bizottsága kimondja, hogy az MSZMP szervezését nem engedélyezik, a kormányt nem támogatják. A kormány elrendeli, hogy a gépjárművezetők munkaideje havi 210 óra lehet. Az ideiglenes vasutas munkástanács küldöttközgyűlést tart. Követelik, hogy minden szakszolgálati hely pártpolitikától mentes legyen és csatlakoznak a nagybudapesti nagyüzemek munkástanácsának követeléseihez. A MÁV új vezérigazgatója: Németh József. A MÁV vezérigazgatója elrendeli, hogy azokat az ÁVH által 1953. március 25–26-án elhurcolt vasutas dolgozókat, akik szolgálatra jelentkeznek, korábbi munkahelyükön állítsák szolgálatba és képzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztassák. „A körutakon öt-hat nap múlva indulhat a villamos. … Egy héten belül majdnem mindenütt megindul a budapesti forgalom” – írja a Népszabadság. Az Elnöki Tanács kinevezi a Kádár-kormány tagjait, Csanádi György a közlekedés- és postaügy kormánybiztosa. → 1957. március 1. A Kádár-kormány rendeletileg betiltja a Forradalmi Bizottságok működését és felszólítja a vasutasokat, teljesítsék kötelességüket. A MÁV Forradalmi Bizottságának elnöke Pelcz József. |