A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Zrínyi Akadémia tiszti csoportja és a kecskeméti gépesített ezred katonái tüzet nyitnak a Miskolcról érkező – állítólag lőszert és fegyveres felkelőket szállító – gyorsvonatra. 2 halott, 5 sebesült. | Záhonynál a szovjet csapatok megkezdik egy pontonhíd építését. | A Zrínyi Akadémia parancsnokának utasítására a síneket több helyen felrobbantják, hogy az állítólagos fegyveres felkelőket szállító miskolci vonat megérkezését megakadályozzák. | Bebrits Lajos esti helyzetértékelése (egyszerű tüntetés) ellenére a Vasúti Főosztály vezetői úgy döntenek, éjjel-nappal felváltva a MÁV Vezérigazgatóságának épületében maradnak és fokozott ügyeleti szolgálatot vezetnek be. | „Legyenek-e nők gépkocsivezetők vagy sem? Semmiképpen sem tudunk egyetérteni a Gázműveknél alkalmazott módszerrel, ahol a XX. kongresszusra hivatkozva igyekeznek levenni a kocsiról Hajdú Károlynét és a még megmaradt női kollégáit” – írja az Autó-Motor. | Szénhiány miatt korlátozzák a személyszállító vonatok közlekedését. 600 személyvonatot teljesen vagy részlegesen leállítanak. A korlátozás mértéke 30%-kal magasabb az elmúlt évekhez képest. | A Malév P0–2-es repülőgépe műtrágyát szór mintegy 500 hektár szántóföldre Örménykút mellett. | Vita a Kossuth Klubban „Fővárosunk közlekedési és kommunális fejlesztésének kérdéseiről”. | Üzembe helyezik az első M 275 4000 sorozatú, 100 kW teljesítményű dízel-mechanikus tolatómozdonyt. | Megindul a vasútpótló gépkocsiforgalom Dunapataj–Baja között. A vasútvonal építését elhalasztják. |