A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A sztálinvárosi kikötőben akadozik a vasérccel megrakott szovjet uszályok kirakása. A kikötő két újonnan beszerzett 5 tonnás daruja nem üzembiztos, „exportból visszamaradt, selejtes” darab. A kikötő elégtelen kapacitása miatt az olcsó vízi út előnyei elvesznek. A szovjet uszályokat a csepeli kikötőben rakják ki és Csepelről az ércet Sztálinvárosba vasúttal szállítják. | A Malév menetrend szerinti járatot indít Budapest–Kaposvár között. | Elkészül a Gödöllő–Hatvan közötti 33 km hosszú vasúti pálya villamosítása. | Átadják az első hézag nélkül épített vasúti pályát Hajdúszoboszló és Ebes között. | Pártaktíva a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban. A résztvevők a miniszter munkáját bíráló hozzászólásokat megtapsolják. | Az ország légterében megfigyelt ballonok miatt, repülési korlátozást vezetnek be. A távozó amerikai követért érkező amerikai különgép bebocsátását megtagadják. | Sztálinváros pályaudvaron egy személyvonatba szalad egy tolatómozdony. 20 sebesült. | Aláírják a magyar–jugoszláv légi közlekedési megállapodást. | Az Aeroflot Tu–104-es lökhajtásos repülőgépét 100 ezer ember tekinti meg Ferihegyen. | Fegyveres támadók Nyugat-Németországba térítik a Malév Budapest–Szombathely közötti járatát. |