A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
Megalakul a Malév. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a törpeautók hazai gyártását nem támogatja. Magyarország nyersanyagbázisa, acélgyártásának színvonala elégtelen. Egy törpeautó 18–20 ezer forintba kerülne. Kisemberek számára ez nem elérhető. A Szovjetunió eladja a Meszhartot és a Maszovletet Magyarországnak. Az a gyalogos, aki nem kijelölt kereszteződésben halad át, 5 forint helyszíni bírsággal sújtható. Új díjszabást vezetnek be a szekérfuvarozásban. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendeletet ad ki a Vasúti Főosztály felügyelete alá tartozó vállalatok vezetőinek jogairól, jogállásáról és kötelességeiről. A MÁV vezérigazgatóját a minisztertanács nevezi ki. A Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút vezérigazgatóját a miniszter nevezi ki. Az üzemi vállalat főnökét a Vasúti Főosztály vezetője nevezi ki. A vállalati vezetőnek – a miniszter által adott utasítást kivéve – jogában áll az olyan utasítással, mellyel nem ért egyet, a felettes hatósághoz fordulni. A MÁV vezérigazgatója felszólítja a szolgálati főnökségek vezetőit a Közlekedés és Posta Rendőrség támogatására, melynek feladata a közlekedés biztonságának megóvása, az árudézsmálások megakadályozása. Sikertelenül kísérleteznek a Nagykörúton pótkocsis autóbuszok közlekedésével. Megnyílik a kaposvári repülőtér. Másnap megindul a Budapest–Pécs–Kaposvár légijárat. Életbe lép a MÁV fuvarinkasszós fuvardíj-beszedési rendszere. |