A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A közúti áru- és személyfuvarozás ellenőrzését a rendőrség és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szervei együttesen látják el. | A munkásvonatok napi átlagos késése meghaladja az 50%-ot. | Életbe lép az új KRESZ. Lakott területen kívül autóbusz max. 60 km/óra, személyszállításra használt teherautó max. 50 km/óra sebességgel közlekedhet. A rendelkezés a személyautók legnagyobb menetsebességét nem korlátozza. | A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága a földalatti vasút építésével foglalkozik: „ügyelni kell arra, nehogy a dolgozók, lelkesedésüktől vezéreltetve kárt okozzanak azáltal, hogy felesleges beruházást eszközölnek”. | A MÁV az egyre súlyosabb szénhiány miatt – a munkás- és személyszállító vonatok szénszükségletének biztosítása érdekében – lefoglalja a nem a vasúttársaságnak szóló szénszállítmányokat. | Átadják a forgalomnak a Mezőfalva–Rétszilas közötti vasútvonalat. | Magyarország személygépkocsi-állománya: 9453 db. Ebből 100%-os, jó állapotban lévő 6 db, üzemképtelen 305. A járművek 71%-ának állapota 50%-nál gyengébb. | Életbe lépnek a szocialista országok közötti vasúti forgalomban az első nemzetközi személy- és áruforgalmi egyezmények. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 8852 km. | A MÁVAUT Autóközlekedési Vállalat 15 területi autóbuszvállalatra bomlik. Megszűnik az Autójavító Ipari Központ és a Teherautó-fuvarozási Központ. |