A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A minisztertanács csökkenti a földalatti beruházási keretét. | A MÁV hivatalos helyiségeiben a közlekedési miniszter arcképét nem kell kifüggeszteni. A jelenleg kint lévő arcképeket le kell venni. | Kötelező a szállítástervezés. A szállítók a havi tervben megállapított árumennyiséget kötelesek fuvarozásra feladni. A vasút a fuvaroztatók részére egyoldalú napi berakási kötelezettséget állapíthat meg. | „Együttműködés helyett összejátszás” – írja a Közlekedési Közlöny. A vasútállomások és fuvarozók között egyes helyeken bratyiszellem honosodott meg. A vasutasok a kényszerkirakó brigádok érkezéséről értesítik a vállalatokat, s így megzavarják a kocsik haladéktalan kiürítését. | Megváltozik a Közlekedésügyi Minisztérium ügyköre. A tárca új neve: Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium. A miniszter Bebrits Lajos. → 1956. október 29. | Gépjárműadó helyett gépjárműilletéket kell fizetni. → 1962. január 1. | Miskolc rendező pályaudvaron üzembe helyezik az első gerendás vágányfék-berendezést. | A Belföldi Szállítmányozási és Fuvarozási Tröszt felügyelete alá tartozó Szekérfuvarozási Vállalat, Helyi Szállítmányozási és Fuvarozási Vállalat, valamint a Rakodási Vállalat tevékenységét megszüntetik. Feladatkörüket július 1-jével a Budapesti Szállítmányozási Vállalat látja el. Ezzel megszűnik az a hiányosság, hogy a fuvarozáshoz lovas fogatot a Szekérfuvarozási Vállalattól, munkaerőt a Rakodási Vállalattól kellett rendelni. | Repülőnap Ferihegyen. 200 ezer látogató. | Átadják a forgalomnak a Déli összekötő vasúti híd bal vágányát. |