A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
Új Maszovlet-járatok indulnak Szeged–Debrecen és Békéscsaba–Debrecen között. Moszkvában a szovjet vezetők a magyar pártvezetést bírálják. Az önbírálatra kényszerített magyar politikusok a metróépítést, mint megalapozatlan gazdaságpolitikájuk egyik példáját említik meg. → július 31. Forgalomba állítják az első mozgópostakocsit a gazdasági vasutakon. A mozgópostakocsi Lőkösháza–Dombiratos között közlekedik. Megnyílik a Csorba–Túrkeve közötti új kisvasút. A vonal termelőszövetkezeteket és a Csorbai Állami Gazdaságot köti be a vasúthálózatba. A Vasúti Főosztály irányítása alá tartozó vállalatok szervezete megváltozik. A függetlenített helyettesek rendszere megszűnik. Az üzemi vállalatokat a vállalati főnök irányítja. A Vasúti Főosztály alá tartozó vállalatok: MÁV Vasúttervező, MÁV Jegynyomda, MÁV Autófuvarozási, MÁV Utasellátó, MÁV Szállítmányozási, MÁV Budapesti Vasúti, MÁV Debreceni, MÁV Celldömölki, MÁV Építési Géptelep, MÁV Budapesti Magasépítő, MÁV Épületszerelő és Előgyártó, MÁV Felépítményi Vasanyagjavító, MÁV Fatelítő és MÁV Hídépítő Üzemi Vállalat. Megindul a személyhajó-közlekedés a Tiszán Szolnok és Tiszabura között. A 400 személyes Rákosi Mátyás nevű gőzös péntek kivételével naponta közlekedik. Felszámolják a vasúti darabáru, gyorsáru, valamint teher-darabárugyűjtőforgalom lebonyolításával és papírszállítmányozással foglalkozó Belföldi Állomási Szállítmányozási Vállalatot. Feladatkörét a MÁV Szállítmányozási Üzemi Vállalat veszi át. A Központi Szállítási Tanács felszólítja az illetékes tárcákat, gondoskodjanak, hogy a felügyeletük alá tartozó vállalatok a MÁVAUT-tal szembeni fuvardíjtartozásaikat azonnal egyenlítsék ki. A MÁV vezérigazgatója felszólítja a dolgozókat a kölcsönös tiszteletadás területén a helytelenségek megszüntetésére. Elrendeli, hogy az alkalmazottak a katonás tiszteletadás alkalmával, szóbeli köszöntéssel ne is üdvözöljék egymást. Sokan még mindig a kartárs szót használják, sőt a vezetők megszólításánál az úr kifejezést is. A MÁV vezérigazgatója felszólítja a dolgozókat a kölcsönös tiszteletadás területén a helytelenségek megszüntetésére. Elrendeli, hogy az alkalmazottak a katonás tiszteletadás alkalmával, szóbeli köszöntéssel ne is üdvözöljék egymást. Sokan még mindig a kartárs szót használják, sőt a vezetők megszólításánál az úr kifejezést is. |