A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A MÁV vezérigazgatója felszólítja a dolgozókat a kölcsönös tiszteletadás területén a helytelenségek megszüntetésére. Elrendeli, hogy az alkalmazottak a katonás tiszteletadás alkalmával, szóbeli köszöntéssel ne is üdvözöljék egymást. Sokan még mindig a kartárs szót használják, sőt a vezetők megszólításánál az úr kifejezést is. | 242 vasutast elhurcol az ÁVH. A letartóztatottakat azzal vádolták, hogy 1945 előtt a MÁV-üzletvezetőségek katonai szállításokkal foglalkozó osztályán dolgozva kémkedtek. A letartóztatottakat internálják. Pár hónap után többségüket hazaengedik. → november 9. | A Maszovlet 15 perces városnéző járatokat indít Budapest felett. Egy felnőtt jegy 25 Ft, gyerekjegy 15 Ft. | „A közlekedési minisztérium a közelmúltban 3000 Ft-os célprémiumot tűzött ki, olyan javaslat kidolgozására, mely megoldja, hogy a gépkocsivezetők állandóan ugyanazon a gépkocsin teljesíthessenek szolgálatot” – írja a Közlekedési Közlöny. | Feloszlik a Közületi Gépjármű Csoport. | Budapest–Mohács között megindul a rendszeres hajóközlekedés. | Tilos a dohányzás a tanulók, terhes anyák várótermeiben, valamint a kultúrvárótermekben. | Ausztria és Magyarország jegyzőkönyvet ír alá a Duna-hajózásról. Megerősítik a hajózás kölcsönös szabadságát egymás területén. A szerződés hatálya nem terjed ki egyazon országon belüli kikötők között, a bécsi, a győri és a soroksári Duna-ág, valamint a bajai tápcsatorna használatára. | A Magyar Dolgozók Pártja Titkárságának határozata értelmében a vasutat meg kell tisztítani a nem oda való elemektől, az ellenséges gócokat (Ajka–Csingervölgy közötti vasútvonal, MÁV Miskolci Igazgatósága, Vasúti Tudományos Kutató Intézet, Utasellátó stb.) fel kell számolni. | A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata értelmében a vasutas-pártszervezetek kizárólagos irányítása a vasút-politikai osztályok feladata. „A vasút politikai osztályok munkamódszere még mindig nem felel meg egészében a kívánalmaknak és szervezeti felépítésük sem alkalmazkodik a vasúti üzem sajátos működéséhez. A politikai osztályok szervezetét a Szovjetunió vasút politikai igazgatóságainak mintájára át kell alakítani.” |