A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A vasúton kötelezően bevezetik az „elvtárs” megszólítást. | Magyarország és Svájc légi közlekedési megállapodást ír alá. | A MÁV vezérigazgatója elrendeli, hogy az államvasúti dolgozók egymás közötti érintkezésében a kartárs szó használata helyett, az elvtárs megszólítást kell használni. → március 26., 1956. október 31., 1989. október 6. | A Budapest–Miskolc–Nyíregyháza, a Budapest–Debrecen, a Budapest–Szeged és a Budapest–Pécs közötti gyorsvonatokon bevezetik a kötelező, díjmentes vonathasználati jegyet. A vonathasználati jegy nélkül felszállók 36 Ft büntetést fizetnek, s a legközelebbi állomáson a vasút leszállítja az utast. | A női munkavállalók egészségének megóvása érdekében a Tefu Központ elrendeli, hogy a gépkocsi-vezetőnőket 3 tonnás vagy ennél nagyobb gépkocsira beosztani nem szabad. → 1956. október 15. | A Vasúti Tisztképző Intézet új neve: MÁV Tisztképző Intézet. | Létrejön a MÁV Vasúttervező Üzemi Vállalat. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 8994 km. A személyautók száma 9472 db. | A menetrend szerinti vasúti közlekedés hetek óta tartó összeomlása miatt a személyszállító vonatok több mint 10%-a, a tehervonatok 70-80%-a késik. | Buda-Császárfürdő állomáson a beérkező helyiérdekű szerelvény belerohan az indulásra váró esztergomi vonatba. 26 halott, 57 sebesült. A téves váltóállításban hibáztatott váltókezelőt másnap a rögtönítélő bíróság halálra ítéli és még aznap ki is végzik. |