A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Sztálin születésnapja alkalmából ünnepélyesen átadják a szocialista realista stílusú vasúti építészet alkotását, a MÁV új székesfehérvári felvételi épületét. | Az Országos Tervhivatalban kiderül, hogy a vasút működéséhez csak napi 7000 tonna szenet tudnak biztosítani, de a MÁV napi szénfogyasztása 8300 tonna. | A belügyminiszter autója Kaba állomáson nem veszi figyelembe a figyelmeztető jelzést és a sínekre hajt. Az autót elgázolja egy vonat. Sem a miniszternek, sem a sofőrnek nem esik baja. A közlekedési miniszter a balesetért felelős személyek letartóztatását még a vasúti vizsgálat befejezte előtt, írásban követeli. | Az októberben elkezdődött vasúti szállítási válság egyre súlyosabb helyzetet idéz elő. Hatalmas árumennyiség rendkívül alacsony, 13 km/h sebességgel áramlik a vasuton. A menetsebesség kritikus szintet ér el. Szigetszentmiklósról Budapestre (19 km) 48 óra alatt ért fel egy vagon élő állat, Pannonhalmáról Budapestre (150 km) 5 nap alatt. A tehervonatok összetömörülnek, a hálózaton a forgalom lökésszerű hullámzásba kezd. A szállítási válságot tovább súlyosbítja a szénhiány. A közlekedési miniszter felfüggeszti a menetrend szerinti közlekedést. December végére a vasút szállításképességének határára érkezik. | Az újjáépített Petőfi hidat átadják a forgalomnak. | Megindul a forgalom a Dombiratos–Kunágota közötti gazdasági vasútvonalon. | A MÁV megnyitja Sztálinváros vasútállomást a közforgalom előtt. | Megbomlik a vasúti közlekedés rendje Záhony és Csap térségében. Záhonyban 800 rakott kocsi vesztegel, több kocsit már nem tud fogadni, viszont Csapra folyamatosan érkeznek a vagonok. A kocsihiány miatt Záhony heteken keresztül nem kap egyetlen magyar kocsit sem a Szovjetunióból érkező áruk kirakodásához, emiatt az az áru 30-35 napig áll a szovjet vagonokban. → november–december folyamán | A minisztertanács megalapítja a Földalatti Vasút Emlékérmet. | Átszervezik a Központi Szállítási Tanácsot. |