A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége a MÁV vonalain érvényes menetjegykedvezmények felülvizsgálatával foglalkozik. | Megszüntetik a vasutasok félszázalékos Önkéntes Támogatási Alapját. | A Magyar Dolgozók Pártja Titkársága kötelezi a közlekedési tárcát, hogy a számolja fel a vasút területén lévő ellenséges csoportosulásokat, dolgozzon ki javaslatot a katonai rangok és fegyelem bevezetésére a vasúton. A vezetés szakmai színvonalának emelése érdekében a szovjet példa nyomán be kell vezetni a kötelező szakvizsgáztatás rendszerét. | Átadják a forgalomnak a legnagyobb, 600 személyes balatoni utasszállító hajót, a Balatonfüredi Hajógyárban készült Beloianniszt. | A főváros 12 útvonalát nagy forgalmú, ún. stop-útvonalnak minősítik. | Rákos állomáson két személyvonat összeütközik. 23 halott, 114 sebesült. | Új, menetrend szerinti hajójárat indul Apostag és Sztálinváros között. A Balatoni Hajózási Vállalat járatán az Apostag környéki, dunavecsei, és távolabbi helységekből vasúton érkező dolgozókat viszik sztálinvárosi munkahelyükre. | Az új építésű Lakitelek–Kunszentmárton közötti vasútvonal átadása. | Gerő Ernő feljegyzése: „Bebrits elvtárs szerint a MÁV-ot rendszeresen háttérbeszorítják, fejlődését nem biztosítják és igen gyakran kisemmizik. Szerinte elterjedt olyan nézet a vezető állami szerveknél, hogy a MÁV nem nagyon fontos s ha nehézségek vannak, akkor könnyű szívvel rendszerint a MÁV terhére igyekeznek ezeket megoldani. Ennek következtében vasutunkat az a veszély fenyegeti, hogy a növekvő feladatoknak nem lesz képes eleget tenni és döntő helyzetben nem állja meg a helyét.” | A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége meghatározza a Vasút-politikai Főosztály, mint nem választott pártszerv, kötelességét és jogait. |