Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

II. Géza király ifjabb fiát, Bélát a horvát és dalmát területek élére helyezi.

II. Géza öt évre békét köt I. Mánuel bizánci császárral.

III. Sándor pápa engedélyezi II. Gézának, hogy az érseki palástot (pallium) ő adja át az új érsekeknek; a magyar király viszont lemond arról a jogáról, hogy ­fő­papokat nevezzen ki és helyezzen át. (→ 1169. az év folyamán)

II. Géza – Lukács esztergomi érsek ösztönzésére – III. Sándor pápa pártjára áll. Döntéséről értesíti VII. Lajos francia királyt, és szövetséget ajánl neki I. (Barbarossa) Frigyes ellen.

Megalakul a „Hanza”, az északi-tengeri városok kereskedőinek szövetsége. (→ 1176. május 29.)

II. Géza király másik testvére, László herceg – fivéréhez, Istvánhoz hasonlóan szembekerülve a királlyal – Bizáncba távozik.

A toulouse-i zsinaton az angol, francia és hispániai püspökök III. Sándor pápa mellé állnak.

I. (Barbarossa) Frigyes német-­római császár követe, Dániel prágai püspök megkísérli ura és IV. Viktor (ellen)­ pápa oldalára állítani II. Gézát, aki azonban nem kötelezi el magát egyik fél ­mellett sem.

A páviai zsinat III. Sándor pápával szemben az I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár támogatását élvező IV. Viktor ellenpápát ismeri el.

I. Mánuel bizánci császár unokahúgát, Máriát István herceghez (II. Géza magyar király öccséhez) adja feleségül.