A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
Módosítják a közúti szekérfuvarozás várakozási díjait. Megalapítják a Polgári Légiforgalom Kiváló Munkása c. jelvényt. A Vasúti Főosztály tervgazdasági feladatait a minisztérium központi általános főosztályaitól függetlenül látják el. A Vasúti Főosztály az illetékes főhatóságokkal, minisztériumokkal közvetlenül, önálló hatáskörben eljárhat. Megalakul a MÁV Szabványosító Központi Hivatal. Hatályba lép a Központi Szállítási Tanács utasítása, melyben elrendelik a szállítástervezés bevezetését a szekérfuvarozásnál. Néhány hétre leáll az autóbuszgyártás az Ikarusban, mert hiány van a belföldön nem gyártott keréktárcsákból. A magánszektor fuvarosai 1 milliárd forintot tettek zsebre – mondja Rákosi Mátyás. A minisztertanács 1952. január 1-jétől felemeli a MÁV havibéres dolgozóinak munkabérét. Kiskunfélegyházán megindul az autóbusz-közlekedés. 125 köbcentinél kisebb motorkerékpárt csak az vezethet, aki kismotorvezetői igazolvánnyal rendelkezik. |