A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megindul a csepeli gyorsvasút. | Kannába, hordóba vagy más edénybe benzint tölteni nem lehet. Az üzemanyag-vásárlási utalványok színe havonta megváltozik. | A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban ötletnapot rendeznek az ésszerűségi mozgalom fellendítésére, a hivatali munka megjavítására. | A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szabályozza a nyugdíjak visszamenőleges folyósításával kapcsolatos eljárást. A megvont nyugdíjak visszaadásánál az elmaradt nyugdíjakat nem folyósítják. | A MÁV vezérigazgatója elrendeli, hogy az ellenség felszámolásáért és a munkafegyelem megszilárdításáért fokozni kell a harcot. „A vezetésre nem alkalmas, puha, ingadozó, jó fiút játszó vezetőket le kell váltani.” | A minisztertanács elrendeli a Vasúti Tudományos Kutató Intézet létesítését. | „A Belföldi Állomási Szállítmányozási Vállalatnál a munkabérek felhasználása és ellenőrzése terén mulasztások fordultak elő. A vállalat 199 fővel jóváhagyott adminisztratív létszám helyett 267 főnyi létszámmal indult és ezt a létszámot márciusra 278 főre emelte fel”– írja a Közlekedésügyi Értesítő. | A Népgazdasági Tanács határozata alapján megkezdi működését a IV. és V. számú Budapesti Teherautó-fuvarozási Vállalat. | Megváltoztatják a tüzelőanyagok vasúti és vízi úti fuvarozásának feltételeit. – A minisztertanács megállapítja a gépkocsivezetők bérét és munkafeltételeit. Havi munkaidő 250 óra, átlag napi 10 óra. Kétéves gyakorlattal, középfokú vizsgával rendelkező fővárosi autóbuszvezető bére 850 Ft, teher-gépkocsivezető 2–5 tonna között 720–800 Ft, személyautó-vezető 640 Ft. | A MÁV vezérigazgatója elrendeli a MÁV Csomagolástechnikai Központi Hivatal felállítását. |