A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Zára Magyarországhoz csatlakozik, de Velence visszafoglalja a várost. (→ 1164 eleje) | Felújul a pápaság és a császárság közötti küzdelem, miután a bíborosok egy része III. Sándor személyében – az elnevezésében VII. Gergelyre utaló – gregoriánus elveket valló bíborost, másik része pedig I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár jelöltjét, IV. Viktort választja pápává. (→ 1177. augusztus 1.) | Lukács egri püspök kerül az esztergomi érsekség élére. | A Milánó ostromakor szerzett érdemeiért I. (Barbarossa) Frigyes királyi címet adományoz II. Vladiszláv cseh hercegnek, melyet azonban utódai nem örökölhetnek. (→ 1086. június 15., 1198. az év folyamán, 1212. szeptember 26.) | I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár itáliai hadjárata során II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg seregében mintegy 500 főnyi – zömmel magyarországi muszlimokból (izmaelitákból) álló – íjászcsapat is részt vesz a Milánó körüli harcokban. | Regensburgban I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár arról tájékoztatja II. Géza király követeit, hogy nem fogja támogatni a hozzá menekült István herceget. (A császár támogatásának elmaradása miatt István herceg Velencén át Bizáncba távozik. (→ 1159. az év folyamán) | Martirius esztergomi érsek Szent István király tiszteletére Fehérvárott egyházat alapít, amelynek épülete az érsek életében csak félig készül el. | II. Géza az Esztergommal szemben fekvő nánai és kakati sóvámot az esztergomi Szent Adalbert-egyháznak adja, kikötve, hogy az adományt követő harmadik évben, ha a király kívánja, 100 sót tartozik adni neki „ott, ahol a szarvasok gyülekezni szoktak”. | II. Géza követei ajándékokat visznek I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárnak. | I. (Barbarossa) Frigyes német- római császár követe, Dániel prágai püspök II. Géza udvarába érkezik. Az 1146 óta ellenséges magyar–német viszony javítása érdekében a magyar király segédcsapat küldését ígéri a német-római császár Milánó ellen tervezett hadjáratához. (→ 1158 nyara) |