A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megállapítja a gépjármű-közlekedéssel kapcsolatos eljárások díjait. A gépjármű átírásának díja a vételár vagy a gépjármű értékének 3%-a. | A Vasutasok Szakszervezetének kibővített elnökségi ülése. A felszólalók a sztahanovista mozgalomat értékelik. A reflektorfénybe állított, kiemelt sztahanovisták elbízták magukat, s bizonyos munkák elvégzését megtagadják. | Hatályba lép az új, módosított KRESZ. | Létrejön a MÁV Autófuvarozási Üzemi Vállalat. | A MÁV vezérigazgatója elrendeli, hogy minden indokolatlan vonatkésést, vonat fekve maradását, kíméletlen tolatást szigorúan meg kell tárgyalni. A fűtőházvezetők fokozottabb mértékben foglalkozzanak a mozdonyszemélyzet politikai oktatásával. Meg kell követelni a katonás fegyelmet. „Nem szabad eltűrni a legkisebb lazaságot sem, elsősorban a szolgálat alatti magatartásra, tisztelgésre, rendes, gondozott külsőben való megjelenésre.” Bürokráciamentes, gyors és hatékony ügyintézést kell tudatosítani az adminisztrációs munkakörökben. | A közlekedésügyben elrendelik az anyagtakarékosság fokozását. A szocialista versenyek feladataiban döntő helyet kell biztosítani a anyagtakarékosságnak. Szénből, villamos energiából 5-5%-ot, üzemanyagból 10%-ot kell megtakarítani. | Munkába áll a fővárosban az első autóbusz-vezetőnő. → 1953. január 1. | A Teherfuvarozási Vállalat (Tefu) rendszeres teherdarabárus járatot indít Debrecen–Békéscsaba között. Dunapentelén, Kaposvárott és Szolnokon új, önálló helyi Tefu-t állítanak fel. | Új eljárási díjakat vezetnek be a hajózásban. | Megalakul a Repülőtérfenntartó Gazdasági Iroda. |