A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Hatályba lép a gépjárművek üzemanyag-fogyasztásának szabályozásáról szóló minisztertanácsi rendelet végrehajtási utasítása. Gépjármű számára benzinkútból benzint csak üzemanyag-vásárlási könyv szelvénye, vagy legfeljebb 100 liter üzemanyag vásárlására jogosító üzemanyag-utalvány ellenében szabad kiszolgálni. → 1958. január 1. | Megjelenik a Közlekedéstudományi Szemle első száma. | A vasúti teherforgalomban a normál nyomtávolságú vonalakon bevezetik a légfékes vonattovábbítást. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 8649 km. A személyautók száma 13 054 db. | A MÁV Pécsi Igazgatóságának területéről mintegy 270 vasutast az ország északi felébe helyeznek át, a titóizmus befolyásának csökkentése céljából. | A MÁV-nál fegyelmivel, demokráciaellenes tevékenység miatt 265 személyt elbocsátanak. | A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megállapítja a közúti gépjárművek felhasználható üzemanyag-mennyiségét. Állami vezetők, Budapest területén kívül lakó orvosok és állatorvosok magántulajdonú autói 1000 köbcentiig 150 liter, mérnökök, sztahanovisták, művészek, írók magántulajdonú autói max. 125 liter benzint kaphatnak. → 1951. január 1. | Korlátozott áruforgalomra megnyílik a Sajóecseg–Sajóbábony közötti vasútvonal. | A szakszervezeti mozgalom átszervezése következtében a közlekedési és szállítóipari dolgozók két szakszervezetbe tömörülnek: a Vasutasok Szakszervezetébe és a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetébe. | Átadják a forgalomnak az újjáépített bajai Duna-hidat. |