A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakul a Budapesti Szekérfuvarozási Vállalat. A vállalat önálló fuvarozást gyakorlatilag nem végez, hanem lovait és szekereit bérbe adja az állami vállalatoknak. Amíg egy magánfuvaros egy nap alatt 2–3 tonna árut is elfuvarozott, addig most a hosszú állásidő miatt a szekerek csak napi 4–5 mázsát szállítanak. | A budapesti rendőr-főkapitányságon közlekedésrendészeti osztályt állítanak fel. | A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség Titkársága hozzájárul, hogy az istvántelki főműhelyt Landler Jenő Nemzeti Vállalatnak nevezzék el. | Összehangolt akcióval 66 magánfuvarozótól 421 lovat, 364 kocsit, 6 teherautót, 7 személyautót és két motorkerékpárt államosítanak. | Megnyílik a Ferihegyi repülőtér. | A szállítmányozó a nemzetközi forgalomban bonyolított szállítmányok után a mozgatott árumennyiség minden megkezdett 100 kg-ja után 0,42 Ft jutalékot számíthat fel. | A Belügyminisztérium elrendeli a közlekedésrendészeti tanfolyam megszervezését. | A Maszovlet 21 személyes LI–2-es repülőgépén csak 14 utas utazhat. A fennmaradó férőhelyeken árut szállítanak. | A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága határozatot hoz a Vasút-politikai Osztály munkájának megjavításáról és továbbfejlesztéséről. „A Vasút Politikai Osztály egész tevékenységében vörös fonalként kell végighúzódnia az ellenséges elemek elleni harcnak. … A vasútnál mutatkozó fejlődés azonban különösen a vasútnál megbújt ellenség elleni harc terén, még távolról sem kielégítő. … Az ellenség a vasutas szakszervezeti csoportokban is tevékenykedik s igyekszik a szakszervezetet szembeállítani a Vasút Politikai Osztállyal, illetve a Párttal.” | A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendeletben szabályozza a tengerészek alkalmassági vizsgálatát. Az egészségügyi alkalmasság eredményét a tengerész szolgálati könyvébe bevezetik. |