A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A közlekedési tárca területén, a férfi munkaerőhiány elkerülése céljából, a termelőmunkába nőket kell beállítani. A rendelkezések értelmében nem műszaki végzettséget igénylő munkakörben dolgozó mérnököket és technikusokat műszaki munkakörben kell foglalkoztatni. → 1951. január 11. és február 8. | A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata: a munkaverseny alapformája az egyéni verseny. | Megváltozik az államvasúti alkalmazottak esküjének és fogadalmának a szövege. | Elkészül a Duna bal parti körvasút és a kapcsolódó vágányhálózat villamosítása mintegy 28 km hosszban. | „Az a vasutas, aki fellebbvalóinak külső formák között is megadja a tiszteletet, elsősorban önmagát becsüli meg. Az egyenruhát viselő alkalmazottak jelentkezése az alábbiak szerint történik: az érkező elöljárót a jelentkezésre kötelezett hangos köszönés nélkül katonás tisztelgéssel fogadja, majd pedig a következőképpen jelentkezik. Pl. vezérigazgató kartárs Kiss József állomásfőnök jelentkezem” – a MÁV vezérigazgatójának rendelete. → 1951. május 4. | A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban négyféle főfelügyeleti igazolványt vezetnek be. |
Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete értelmében 5 évig terjedő fegyházzal büntethető, aki vállalat, üzem működését korlátozza, a munkát késedelmesen vagy hibásan végzi, vagy olyan termelést folytat, mely oktalan anyag-, energia- és munkaerő-pazarlással jár. | Létrejön a MÁV Szabványosító Központi Hivatal. | A minisztertanács rendelete értelmében a törvényhatósági közúti alapok, törvényhatósági jogú városok, községek, magánosok tulajdonában álló 14 200 km-nyi közút állami kezelésbe kerül. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 8170 km. Az államutak hossza 31 142 km, ebből földút 3992 km. A személyautók száma 12 890 db. |